Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

VI. Vízépítési földmunkák

A hazai topográfiai és geológiai adottságok mellett a völgyzáró gátakat három csoportba osztjuk. Megkülönböztetünk alacsony gátakat 5 m alatti, középmagas gátakat 5—10 m közötti és magas gátakat 10 m feletti vízoszloppal; azonban általában kis földtömegek (200 000 m3) beépítéséről van szó.

A gátak építésére szóba jövő dombvidéki tározóhelyeken igen változatos alapozási es víztartó képességű adottságok lehetségesek. Ezért a tervezést és az építést megelőző vizsgálatok során — tekintettel a nagyobb vízmagasságokra és így a veszélyekre — a vizzáróságra és a statikai, valamint hidraulikai stabilitás biztosítására vonatkozó adatokat részletesen kell feltárni. Az állandóan ható víznyomással szemben a statikai és hidraulikai stabilitás biztosítása, valamint a szivárgási veszteségek minimális szinten tartása elengedhetetlen követelmény.

A völgyzáró gátak igénybevétele egyszerű. Az állandó szivárgási igénybevétel a permanens szivárgás számítási módszereivel jól nyomon követhető. A gát anyagának, alakjának és méreteinek, illetőleg szerkezetének olyannak kell lenni, hogy a szivárgási vonal a gát testében maradjon (V 1.2-17. ábra). Ha ez nem így lenne, akkor egynemű anyagú gát esetében a szivárgási vonalnak a gát testén belül tartására szivárgópadkát vagy szivárgószőnyeget kell kialakítani.

Amennyiben megfelelő különnemű anyag rendelkezésünkre áll, különnemű anyagokból kell építeni, amelyek közül az egyik a stabilitást, a másik a vízzárást biztosítja. A vízzáró rész lehet homlokszigetelés, héj alatti szigetelés és magszigetelés, amelyek közül a homlok és héj alatti szigetelés esetleg víz felőli szigetelőszőnyeggel,

\ 1.2-16. ábra. Völgyzáró földgát

45