Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

IX. Vízépítési betonmunkák

Ji.21. Előregyártott csövek

SÍ.2II. Vízellátásban alkalmazott előregyártott esőfajták

Öntöttvas cső' (jele: öv), korábban a csőhálózat építéséhez kizárólagosan használt csőanyag. Hazánkban 10 att üzemnyomásig vehető igénybe. Föld alatti beépítéshez tokos kiképzésű, kívül-belül kátránybevonattal ellátott csöveket használnak (IX.8--2. ábra). Irányeltérés csak idomdarabok beiktatásával lehetséges. Óloni- törnítéses csőkötése igen gondos munkát igényel. Korszerűbb változata a gömbgrafitos öntöttvas cső, amely centrifugális öntési eljárással és kisebb falvastagsággal készül. Rugalmassága csaknem azonos az acéléval, gyártása hazánkban egyelőre nem várható.

Acélcső (jele: a), varrat nélküli sima véggel, húzottan készül. A csöveket hegesztéssel köLik egymáshoz. A tokos véggel kiképzett csöveket a vízellátásban nem alkalmazzák. NA 125 mm átmérőig horganyozva is készítik a korrózióvédelem biztosítására. NA 300 mm átmérő felett lemezből hajlítják és hossz-varratokkal hegesztve készítik.

Az anyagtakarékosabb spirálhegesztésű acélcső nagy teherbírása mellett kisebb súlyú, mint a hossz-varratos hegesztett cső. Jelenleg NÁ 300—700 mm átmérővel gyártják Dunaújvárosban.

Az acélcsövek hátránya, hogy a külső-belső felületük korrózióvédelme csak nagy költséggel biztosítható.

Azbesztcement csó (jele: ac), hazánkban egységesen 10 att üzemi nyomásra készítik. Előnyük, kis súly, rozsdamentesség, könnyű szerelhetőség (IX.8-3. ábra). NÁ

24*

371