Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
a töltés alatti talaj rétegzettsége, a töltés építési módja, földanyaga és fenntartása, valamint az ismétlődő átnedvesedési és kiszáradási periódusok alatt a mechanikai, biológiai és kémiai hatásokra a gát földanyag-szerkezetének idők folyamán bekövetkezett megváltozása. E két körülmény figyelembevételével folyóink árvédelmi gátjait a következőkkel jellemezhetjük: A meglevő árvédelmi töltések különböző fizikai és kémiai tulajdonságú földrétegek sorából állanak, amelyek hossz- és keresztirányban rendszertelenül váltogatják egymást. A gátak anyaga megközelítőleg sem homogén és izotrop, és a gátakban bekövetkező vízmozgás az ismert szivárgási elméleti módszerekkel nem írható le, legfeljebb megközelíthető. Az árvédelmi töltéseket legtöbbször változatos rétegzettségű, ismeretlen és rend- szertelenül változó alapozási talajra építették. A töltés alatti talaj tömbökben az árvíz szintjének megfelelően változó szivárgás alakul ki. Az árvédelmi töltés testét egy-egy árhullám levonulása alatt a növekvő víznyomás hatására a talajban megemelkedő talajvíz alulról is átáztalja. így a töltésen keresztüli átnedvesedéstől függetlenül az emelkedő talajvíz a gát testét és így a mentett oldali rézsűt is idő előtt átáztatja {V 1.2-2. b) ábra). A védekezési tapasztalatok és az árvizek alatti, valamint az árvizek levonulása után végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a töltések nagy részének áteresztő- képessége lényegesen nagyobb annál, mint ami a töltésanyag talajmechanikai jellemzői alapján várható lenne, és a töltések tömörsége lényegesen kisebb annál, mint amit a töltés még a leglazább építési mód mellett elérhetett volna. Ezt az állapot- változást a gátakra ható mechanikai, hidraulikai és biológiai, valamint kémiai hatások következtében a gátak szerkezetében végbemenő változások idézik elő. A mechanikai igénybevételek következményei, részben a növények gyökerei által okozott kisebb-nagyobb földcsatornák szövevénye, az állati kártevők járatai, részben pedig a töltés testének repedései, vízjáratok, amelyek a gát testében idővel fokozatosan kialakulnak, és a gát testét változó módon és mélységben járatossá, szivacsossá alakítják át. A fizikai változásokat az ismétlődő és változó irányú szivárgási igénybevételek, a kisebb ellenállású helyeken összesűrűsödő áramvonalak, a gáttestben beálló tömörség- és szerkezetváltozások okozzák. Még fokozódik ez a szerkezetváltozás azokra a kémiai hatásokra, amelyek ugyancsak az ismételt átnedvesedéssel és kiszáradással függnek össze. A talajok kötött alkotórészei morzsás szerkezeti állapotba mennek át, aminek következtében a földanyag vízáteresztő képessége nő. Az árvizek alatti vizsgálatok azt mutatták, hogy a töltések az árvíz alatt és közvetlenül utána igen laza állapotiíak, ami az átnedvesedés hatására bekövetkező fellazulás eredménye. A beépítési tömörség az idők folyamán változik, átázáskor a duzzadás folytán csökken, száradáskor zsugorodás folytán növekszik. Ezek nem egyforma módon, mértékben és időben következnek be. Már az első átnedvesedés és kiszáradás hatására is — bármilyen homogén volt a töltés tömörség szempontjából — sűrűsödések és lazulások, esetleg repedések hálózata keletkezik. A következő átnedvesedéskor ez tovább folytatódik és a töltés anyagszerkezete fokozatosan 31
