Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
ajt töltünk bele, hogy a bedöngölés után térfogatának kb. y5 részét töltse meg. A lazán betöltött talaj felületét nyomás nélkül elegyengetjük, majd Proctor-edény alkalmazása esetén 25 ütést, CBR-edény esetében 55 ütést mérünk a talajra a döngölővei, biztosítva, hogy az ütések az egész felületen egyenletesen oszoljanak el. A következő 4 réteg betöltése és bedöngölése az első rétegével azonos módon végzendő. Az utolsó bedöngölés után az edény legyen tele, de a talaj felszíne legfeljebb 1,0 cm-rel lehet a henger felső éle fölött. A tömörítés befejezése után vegyük le a toldalékgyűrűt, távolítsuk el a talajmintának az edény peremén túlnyúló részét, majd mérjük le a minta nedves súlyát. Vegyünk a talajminta tetejéről, közepéről és aljáról egy-egy, legalább 100 p-os mintát, határozzuk meg azok víztartalmát és a három mérés eredményeinek számtani átlaga (w) alapján számítsuk ki a bedöngölt talaj száraz térfogatsúlyát (yd). Mindezeket a műveleteket ugyanúgy végezzük el a többi előkészített mintán is. Az előbbiek szerint meghatározott w és yá értékek összefüggését koordináta-rendszerben ábrázoljuk. A pontok közé rajzolható görbe csúcspontjánál leolvasható víztartalmi érték a legkedvezőbb tömörítési víztartalom (mopt), az ehhez tartozó száraz térfogatsúly a legnagyobb száraz térfogatsúly (ydmax) (VI.1-4. ábra). 1.3. A TÖMÖRSÉG ELLENŐRZÉSE 1.31. A tömörségellenorzés alapelvei A földműveket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy azok kellő biztonsággal megfeleljenek rendeltetésüknek. Ennek érdekében a tervezés során figyelembe kell venni az építéshez — a gazdaságosság szem előtt tartásával — tekintetbe jövő talajok különböző fizikai tulajdonságait is. A földmű rendeltetésszerű működése szempontjából fontos fizikai tulajdonságok egy része (vízáteresztő képesség, nyírószilárdság, összenyomhatóság) azonban a talaj minőségén kívül függvénye a beépítés módjának és az előállított tömörségnek is. Finnek megfelelően a tervező olyan tömörséget ír elő, amelynek elérése esetén a földműbe beépített talajok rendelkezni fognak a szükséges fizikai tulajdonságokkal. A kivitelező feladata viszont, hogy a földműbe a tervező által előirányzott minőségű talajt építse be és a beépített talaj tömörsége is megfeleljen az előírt követelményeknek. Az előírt tömörségi fok elérését helyszíni mérésekkel kell igazolni. Ezeket a méréseket már a földmunka megindulásakor el kell kezdeni, sőt, gyakorlati szempontból éppen a földmunka kezdeti szakaszában célszerű részletes próbatömörítést és tömörségellenőrzést végezni, mert így alakítható ki mindjárt a munka elején a talaj beépítésének és tömörítésének leggazdaságosabb módszere. Igen jelentős ebből a szempontból az anyagnyerőhelyen található talajok víztartalma, mert ez döntő mértékben befolyásolja a beépítés technológiáját és az elérhető tömörséget. Ezért az anyagnyerőhely rétegeinek víztartalmát kezdettől fogva, és az egész munka tartama alatt kísérjük figyelemmel, és az időjárási tényezőket is figyelembe véve úgy irányítsuk a talaj kitermelését és szállítását, hogy lehetőség szerint mindig a tömörítés szempontjából kedvező víztartalmú anyag legyen beépítve. Megjegyzendő, hogy a kivitelezés szempontjából az a legkedvezőbb tömörítési víztartalom, amelynél a rendelkezésünkre álló tömörítőgépekkel a legkevesebb munkával tudjuk elérni az előírt tömörséget. Ez rendszerint nem azonos a laboratóriumi vizsgálat által kimutatott u;opt~tal, hanem annál általában néhány százalékkal magasabb. 20
