Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VI. Vízépítési földmunkák
A folyási határ (wL) meghatározásához csakis a MSZ 14045/8. lap szabványban előírt méretű Casagrande-készüléket szabad használni. A vizsgálathoz 200—300 p természetes vagy ahhoz közelálló nedvességű minta szükséges. A mintát legalább 12 órával a vizsgálat előtt felaprózzuk, desztillált vizet adunk hozzá, átkeverjük és állni hagyjuk. Az előkészített mintát 12 óra múlva átgyúrjuk, a mintából a 0,4 mm-nél nagyobb szemcséket és a szálas, rostos szennyezéseket eltávolítjuk, majd legalább 10 percig egyenletes péppé keverjük. A pépből kb. 50 p-nyi mennyiséget úgy kenünk a kenőkéssel a tisztára mosott, száraz csésze alsó 2/3-ad részébe, hogy lapos, homorú felületet képezzen. Bekenés után a csésze súlya a mintával együtt 250 ±10 p legyen. Ezután a tisztára mosott, száraz árkolókéssel a csésze közepén, a forgástengelyre merőleges, a csésze belső felületéig érő, sima falú, 2 mm fenékszélességű árkot húzunk. Ezt követően a csészét a tengelyre helyezzük, majd a hajtókar forgatásával addig ejteget- jük az alátétre, míg a barázda alja 10 mm-es összefüggő hosszban zárul. Másodpercenként két ejtést kell végezni. Az összecsúszás megtörténte után feljegyezzük az ütésszámot, majd meghatározzuk az árok környezetéből kivett, legalább 10 p súlyú talajpép víztartalmát. Az eljárást még legalább két ízben megismételjük oly módon, hogy az ütésszámok 12 és 40 között legyenek. Az egyes részvizsgálatokkal meghatározott víztartalmak és az ütésszámok közötti összefüggést kettős logaritmu- sos rendszerben ábrázoljuk (VI.1-3. ábra). Ebben a rendszerben a vizsgálati adatoknak olyan egyenes mentén kell elhelyezkedniük, amelynek tangense 0,11 ±0,01. A kiegyenlítő egyenestől legfeljebb egy pont lehet 0,03wL-nél távolabb. A folyási határ (íül) a 25 ütésnél leolvasott víztartalom. A sodrási határ (a>p) meghatározásához 30—40 p súlyú minta szükséges. A vizsgálat kezdete előtt legalább 12 órával a talajt a kiindulási víztartalomtól függően desztillált víz hozzáadásával, vagy levegőn való szárítással jól gyúrhatóvá tesszük és abból a 0,4 mm-nél nagyobb szemcséket eltávolítjuk. A vizsgálatnál kb. 15 p súlyú talajt nedvszívó papíron, enyhe nyomással addig sodrunk, amíg a szálak 3 mm vastagságúak nem lesznek. Ezután a szálakat összegyúrjuk és ismét szálakká sodorjuk mindaddig, amíg a 3 mm-es szálak darabokra kezdenek töredezni. A töredezés közelében a sodrás üveglapon is folytatható. A széttöredezett darabokból legalább 10 p-ot véve meghatározzuk a víztartalmat. Legalább két párhuzamos meghatározást kell végezni. Ezek átlaga a sodrási határ számértéke (wp). A párhuzamos meghatározások eredményei közötti különbség nem lehet nagyobb Aw =1%- nál, ellenkező esetben a teljes vizsgálatot meg kell ismételni. A plasztikus index az előbbiek szerint meghatározott folyási határ és sodrási határ különbsége. I p = wh~Wp. 1 fa a vizsgált talajmintában 0,4 mm-nél nagyobb szemcse is volt, amit azonban a vizsgálat előtt eltávolítottunk, akkor az előbbiek szerint meghatározott wt és wp- Vízépítés II. .kötet VI.1-3. ábra. Folyási határ vizsgálatának értékelése
