Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VIII. Víztelenítés
csók könnyűek, ezért már kis sebességgel szivárgó víz is mozgásba hozza a talaj- szemcséket. A talaj felszínéről kimosott szemcsék összekeverednek az áramló vízzel és ha nem kellő gondossággal járunk el, a talajvízzel az altalaj anyagát is kiszivattyúzzuk. Még veszélyesebb jelenség — buzgárosodás, talajtörés — következhet be, ha a szivattyúzást erőltetve, túl gyorsan süllyesztjük a munkagödörben a talajvíz szintjét, vagy ha a talaj különböző áteresztő képességű rétegekből tevődik össze, és az alsóbb áteresztőid) rétegben kialakuló túlnyomás feltöri vagy fellazítja a felette levő, a földkiemeléssel elvékonyított talajréteget. Buzgárosodás esetében a munkagödör fenekén buzgárok jelennek meg: a koncentráltan feltörő víz által kisodort talajszemcsékből keletkező kisebb-nagyobb kráterek közepén levő mélyedésen vagy lyukon át a talajvíz nagyobb sebességgel áramlik felfelé és megbontja a környező talaj szerkezeti vázát, magával ragadja a finomabb talajszemcséket és a kráter szélén lerakja. Az altalaj fellazul, és terhelés alatt vagy már önmagában beroskad, alapozásra alkalmatlanná válik. Talajtörés akkor következik be, amikor a fenéken felszivárgó víz áramlási nyomása, amely egyenlő a hidraulikus esés értékével, eléri a talaj víz alatti térfogatsúlyát. Tehát ehhez az állapothoz tartozó kritikus vízszintesés: 4r = (s-1)(1-«)» ahol s a talaj fajsúlya; n a talaj hézagtérfogata, amelynek értéke: n = l — —; yyi a talaj száraz térfogatsúlya. s A képletbe behelyettesítve a természetben gyakrabban előforduló értékeket, a kritikus hidraulikus esés 0,9 —1,1. Ialajtörés minden talajban előállhat, ha a Darcy-törvény szerint ennek megfelelő vízmennyiséget távolítunk el. Durvaszemcsés talajokban azonban általában nem kell talajtöréstől tartanunk, mert a vízszint leszállításához szükséges szivattyúzással lényegesen kevesebb vizet emelünk ki, mint amennyi a kritikus esés eléréséhez tartozik. Finomszemcsés talajokban viszont ügyelnünk kell arra, hogy a talajvíz szintjét olyan ütemben szállítsuk le, ill. mindenkor olyan vízmennyiséget szivattyúzzunk el, hogy a munkagödör fenekén felszivárgó víz kilépő gradiense — biztonságot figyelembe véve — a kritikus esés felét, legfeljebb kétharmadát érje el. Ezért a szivattyúzást megszakítás nélkül úgy kell folytatni, hogy a munkagödör területén a talajvíz szintje lassan, folyamatosan süllyedjen. Fia leszívás közben a buzgárosodás kezdetét észlelnénk, a leszívás ütemét azonnal csökkenteni kell. Egy másik veszélyes jelenség a talaj megfolyósodása. Ez közelítően egyforma nagyságú gömbölyű, finom szemcsékből álló, igen laza településű talajoknál, az ún. folyós homok talajnál szokott bekövetkezni már akkor is, ha a szivárgás hidraulikus esése nem éri el a kritikus értéket. Itt a szemcsék kis felületen érintkeznek egymással, a talaj belső súrlódása igen kicsi. Száraz állapotban a talaj vibrálással tömöríthető, alapozásra alkalmas. Ha viszont víz alá kerül, bármilyen hirtelen külső hatás következtében a talajszemcsék helyzete labilissá válik, a szemcsék szinte lebegnek a talajvízben és már kisebb vízmozgás hatására a vízzel összekeveredve a talaj az áramlás irányában folyásnak indul. Terhelés alatt] pedig oldalirányban kitér. Ezért víz alatti folyós homokra csak úgy lehet alapozni, ha a talaj oldal irányú kitérését szádfalazással megakadályozzuk. A folyós homok talajokra jellemző: településük igen laza, hézagtérfogatuk: n — 50% körül van; kohéziójuk nincs, belső súrlódásuk, nyírószilárdságuk igen csekély; 167
