Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák
VI 1.2-17. ábra. Rőzsesátor oldalán a véglap elhelyezése A mederbe való lesüllyesztés során a billenőpallókat egyszerre mozdítják ki, gondosan vigyázva arra, hogy a tutaj beállítása és megfelelő lehorgonyzása biztosítsa a sátornak a terv szerinti helyre és irányban való lesüllyesztését. A rőzsesátor hossz- és keresztirányú szabályozási műként egyaránt alkalmazható. 2.35. Minőségi követelmények a rőzseművek fenntartására 2.351. Rőzscpokróe A hossz- és keresztkolbászoknak a pokróchoz kötésekor a kolbászvarró tűvel erősen meg kell csavarni a kötéseket és a kötőhuzal két végét le kell hajlítani. A pokrócot úgy kell megkötni, hogy azon a süllyesztéskor a kő át ne essen. A víz alatt .levő és földmunkával el nem távolítható kiszögelléseket, földorrokat lepokrócozni nem szabad. Ezeken a helyeken a pokrócon „ablakot” kell hagyni, és csak megfelelő lekopás után lehet ezeket a mederrészeket 30 cm vastag kőszórással pótlólag bevédeni. A pokróc felfekvéséhez a mederoldalt és padkát gondos földmunkával kell a terv szerinti méretűre kialakítani. Az esetleges kiüregelések földdel feltöltését a lehetőség szerint kerülni kell, azokat inkább rőzserakattal vagy — nagyobb mélyedés esetén — rőzsehengerekkel célszerű kitölteni. A víz alatt megrongálódott, elszakadt rőzsepokróc hiányosságait kőszórással kell pótolni. A hozzáférhető helyen tönkrement pokrócot a visszamaradt rőzseanyag és 150
