Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák
partoknál pedig kővel leterhelve, a fenék és mederoldal védelmére, mint partbiztosítást alkalmazzák. Vastagsága rendeltetésétől függően 10 -30 cm közötti, szokásos szélessége partbiztosításoknal 15—30 m között változik. A koterhelés vastagsága általában 20 cm (VIJ.2-4. ábra). A rőzsepokrócos partvédőmű építése egy 30 cm vastag un. vezérkolbász beállításával és a parthoz rögzítésével kezdődik. A vezérkolbászt — amelynek hossza azonos a pokróc tervezett szélességével — a folyásra merőlegesen kikötött munkatu- tajra helyezik. A parton maradt részét a padkán lekarózzák, majd a másik végét a túlsó parton fához vagy a mederbe dobott vasmacskához erősítve acélhuzallal kikötik. A beállított és rögzített vezérkolbászhoz 80 cm-enként 3,8 -4,2 mm átmérőjű huzalokat (índrótokat) kötnek, ezek mellé vékonyabb, 1,6—2,0 mm vastag bigefára felcsévézett huzalokat (bigét) is erősítenek a vezérkolbászhoz. Az „índrótokat” ideiglenesen a munkatutaj vízfolyás szerinti alsó szélén elhelyezett gömbvas kampókhoz erősítik, majd a vállon idehordott és felbontott rőzseVJ 1.2-5. ábra. Rőzsepokróc kötése munkatutajon 140