Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 2. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
VII. Vízépítési kő- és rőzsemunkák
1.338. küdcpóma A vízfolyások homorú oldalán, ahol a kanyarulat még nem fejlődött ki teljesen az elérni kívánt szabályozási vonal mentén, a meder méretétől, ill. a part magasságától függően 4—8 m szélességben, 1 m magasan terméskövet deponálnak (V 11.1-12. ábra). Kötöttebb anyagú partoknál a terméskövet függőleges oldalfalú árokba szórják és földdel leterítik. A műbe folyóméterenként annyi követ kell beépíteni, hogy az a teljes partoldal 30—40 cm vastag kőréteggel való egyenletes beterítéséhez elegendő legyen. A kődepóniát — leszakadása után — rendezni és kiegészíteni kell (VI 1.1-13. ábra). A leszakadt depónia víz feletti részét lábazati kőhányásszerűen, a szabályozási vízszín magasságában megfelelő széles (1,0—1,5 m) padka kialakításával képezik ki. Erre támaszkodik a később megépítendő rézsűburkolat. 1.339. Vezetőmű Építőanyaga különféle lehet. Építik tisztán terméskőből vagy műkőből, rakatos rőzséből, vagy vegyesen, belsejét kavicsból, a külső felületét pedig terméskőből vagy műkőből (VII.1-14. ábra). A kőből épülő vezetőmű koronaszélessége a vízfolyások nagyságától és a víz sebességétől függően 1—2 m, az oldalrézsűk kialakítása többféle lehet. Ha a vezetőmű egyben mellékágelzárás szerepét is betölti — ami a Felső-Dunán igen gyakori —, akkor az oldalrézsű a meder felől 1:1,5 vagy 1:2, az alvíz felé pedig i:3 hajlású. Amennyiben a vezetőművet csupán a helyi beöblösödések kiiktatására építik, akkor elég, ha a part felé eső rézsű 1:1 hajlású (VI 1.1-15. ábra). A vezetőművet előzetesen elkészített 30—50 cm vastag kőszórásra (fenékszórás) építik. A kőszórás túlnyúlása a vezetőmű testén a mű magasságának 2—3-szorosa, 117
