Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
A szívó-, illetőleg a nyomóoldal elvi kialakításának megoldására sok külföldi és hazai kísérletet folytattak. A tervezés és építés alapvető kérdése az alapozás helyes megoldása. A rossz talaj és altalaj miatt adódó alapozási feladatokon túlmenően különleges alapozási feladatot jelent a torkolati művekben váltakozó irányban mozgó víz kimosó hatása, a művek roskadása. A roskadással együtt jár a műtárgyak megrepedése, a gépi berendezések üzemzavara és csökken a műtárgyak helyén az árvédelmi biztonság. A védekezés útja a gondos talajmechanikai feltárás után bevezetett cementfüggöny- besajtolás (Lampt II. vizsgálatai, [12]). Biztonságosabb azonban a tökéletes építés. További jelentős tervezési feladat a szivattyúk és a hajtógépek jó megválasztása. Az utóbbi évtized kiemelkedő belvízvédekezési időszakában, az 1966. esztendő tavaszán igen sok tapasztalatot sikerült szerezni, főleg a hordozható szivattyúegységek kialakítása terén. Az állandó szivattyútelepeknél a védekezés a villamos és a Diesel-üzem előnyeire világított rá. A hordozható szivattyúkkal kapcsolatban felmerült az egységesítés követelménye. (Csak az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén 18 különféle típust használtak.) A szivattyútelepek jövőbeni általános fejlesztése szempontjából fontos a tipizálás, az automatizálás, egyes feladatok gépesítése (gerebtisztítás, az eljegesedés elleni védelem stb.). A tervezés és üzemelés kapcsolatában meg kell kívánni a gépháztér olyan kiképzését, ami lehetővé teszi a gépek biztonságos kezelését és szerelését. Gondoskodni kell a gépház kellő világításáról, szellőztetéséről és fűtéséről. A szivattyútelep és melléklétesítményei minden részében biztosítani kell a biztonságtechnikai, tűzrendészet!, egészségügyi és szociális követelmények, előírások maradéktalan teljesítését. 3.3. FENNTARTÁS ÉS VÉDEKEZÉS A belvízrendszerek céljuknak akkor felelnek meg, ha a megfelelő fenntartásuk az adott gazdasági körülmények között lehetséges, és a védekezés felhasználásukkal eredményes. Éz úgy érhető el, ha mind a fenntartási és a kapcsolódó korszerűsítési (1. a 3.31. pontot), mind a védekezési (I. a 3.32. pontot) munkák a tervezés alapfeltételeinek, a levezetés és visszatartás összhangjának eleget tesznek. 3.31. Fenntartási és korszerűsítési munkák feltételei A fenntartási munkák közül különösképpen jelentős a csatornákban jelentkező iszaplerakódás és benövés elleni küzdelem. Az eddigi tapasztalatok szerint az évi iszaplerakódás fm-ként átlagosan 0,1 m3. Az ország egész csatornahálózatában évente 2,5 millió m3 iszap rakódik le. Az iszaplerakódás talajok szerint változik. Benőtt mederben, a lassúbb vízfolyás miatt nagyobb a lerakódás. Különösen gyorsan iszapolódnak az öntözővíz vezetésére is felhasznált csatornák. A lerakodott iszap csökkenti a csatorna vízszállító képességét, ezenkívül a vízi növényzet is erősebben burjánzik benne. A csatornahálózatot átlagban 5 éves időszakokban kell iszaptalanítani. Ez azt jelenti, hogy évenként az egész csatornahálózat 20%-át kell tisztítani. így egy ötéves periódus alatt az összes csatorna kitisztítható. NT
