Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
3.231. A duzzasztók és záróművek A kisebb duzzasztó- és záróművek, amelyek a csatornahálózat és a tározórendszer jó kapcsolatát biztosítják, lényegében a vízszintet biztosítják az egész belvízrendszeren belül. Ennek megfelelően e műtárgyak fenékmagasságát, oldalfalait, záróelemeit úgy kell kialakítani, hogy a tervezés során megállapított, valamint a tiltó- és zsilipkezelési szabályzatban előírt vízszínek kialakíthatók legyenek. Mind a tiltóknál, mind a zsilipeknél biztosítani kell, hogy a duzzasztás csak a legközelebbi műtárgyig terjedhessék. Tiltóknál nyitott állapotban ne legyen a magasságveszteség több 5 cm-nél, az átfolyó víz sebessége ne haladja meg az 1 m/s értéket, és csőtiltó esetében a cső átmérője nem lehet 0,60 m-nél kisebb; zsilipeknél ugyanezek az értékek 10 cm, 1,5 m/s és 0,8 m. A zárószerkezetek biztosan záróak és könnyen kezelhetőek legyenek. A duzzasztó- és záróművek mindkét oldalán vízmércét kell elhelyezni, nagyobb sebességek fellépésének veszélye esetében védett utófeneket kell kialakítani. A zárótáblák függőleges és vízszintes irányú megosztását a tábla anyagának minősége, a zsilip teljes (mélyépítési, acélszerkezeti, gépi berendezési) építési költségeinek alakulása, a jég lebocsátásának biztosítása, az elzárószerkezetek működésének megbízhatósága, a tábla méretei, valamint a felhúzószerkezet teherbírása szabja meg. A kézi hajtású felhúzószerkezet legfeljebb 3 t teherbírású lehet. Vízszintes irányban osztatlan táblák esetében, az uszadék és a jég átvezetésének biztosítására, gondoskodni kell arról, hogy a tábla alsó éle felhúzott állapotban legalább 50 cm-rel magasabban legyen a mértékadó vízállásnál. Vízszintesen osztott táblákon a felső rész süllyesztésével eresztjük át a jeget és az uszadékot. A süllyesztés legalább 50 cm. 3.232. Fencklépcsők és surrantok Az esést összpontosító fenéklépcsőket és surrantókat belvízrendszerek esetében a domborzatilag szaggatott, a dombvidékbe átmenő síkvidékeken alkalmazzuk. Építési, fenntartási és üzemelési részleteiket a „Dombvidéki vízrendezés” (1. az I. fejezet 4. pontját) mutatja be. A belvízrendezésnél alkalmazott, esést összpontosító művek általában kisebb magasságkülönbséget hidalnak át. Vannak olyan művek, amelyek mindössze 40 cm magasságkülönbséget győznek le, de 1—2 m-es lépcsőjűek is lehetnek. 3.233. Beeresztűk, csőáteresztűk, bújtatok és csűzsilipek A keresztezési műtárgyakat, amelyek a belvízrendszerek legjelentősebb művei közé tartoznak, jól kell beilleszteni a keresztezendő hosszelemek helyszínrajzi vonalozásába. Keresztezési szögük 60°-nál kisebb nem lehet. A beeresztőket, a csőáteresztők legegyszerűbb fajtáit az ármentesítő töltésekkel védett területeken a töltésezett csatorna töltései mögött összegyűlő kisebb mennyiségű felszíni víznek a csatornába való bevezetésére létesítjük. Csappantyúkkal vannak ellátva. A csőáteresztőket kisebb vízhozamú (< 1,5 m3/s) csatornákban alkalmazzuk. A bújtatókat akkor alkalmazzuk, ha a csatorna vízszíne és a keresztezett útvonal vagy csatorna legmélyebb pontja között nincs meg legalább 80 cm különbség. 84
