Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
Teljesen általánosan vizsgálva az összegyülekezés folyamatát, a csapadékvíz a felszínen és a felszín alatt is mozoghat, ennek megfelelően mind a felszínen, mind a felszín alatt tározódhat. A felszíni vízmozgás hidraulikai vizsgálatához a felszín alatti vízmozgás szerepét kikapcsoljuk, illetőleg csak a felszíni eredő terheléssel számolunk. Ez természetesen nem szabatos eljárás, mert a csapadékvízből, a felszínen mozgása közben, a keletkezési helyétől távol is szivárog víz a talajba. Szabatos vizsgálatnál az összefüggő felszíni és felszín alatti mozgásrendszert együt- lesen kell szemlélnünk. Az összegyiilekezési folyamattal kapcsolatosan még megemlíthető, hogy a felszíni víz megjelenéséről lényegében csak a második fázistól kezdve beszélhetünk. A vázolt összegyülekezési és ezen belül tározódási folyamat ismerete a részletes hidraulikai elemzés lehetőségét biztosítja. Vizsgálataink során általában megelégszünk a 3. és a 4. fázis közelítő vagy szabatos elemzésével, a felszíni vízvisszatartás—víztározódás, valamint a felszíni vízelvezetés-vízlefolyás folyamatainak egymáshoz kapcsolódó vizsgálatával (1.3-2. ábra). Ez az egyszerűsítés annál kívánatosabb, mert a 3. és 4. fázist ellenőrzi és alakítja a vízgazdálkodó (1. a 3.13. pontot). Az 1. és a 2. fázis tanulmányozásából adódó eredményeket mint kezdeti feltételeket használjuk fel. •»■12. A felszíni víz levezetésének folyamata A felszíni víz levezetésének vizsgálatakor figyelemmel kell lennünk az előbbiekben leírt vízmozgási folyamatokra (1. 3.112. pontot). «1.121. A felszíni víz levezetésének szabatos vizsgálata Szabatos vizsgálatakor elméleti úton követjük a mozgás két fázisát. Hidrológiai rendszervizsgálati úton Kienitz G. foglalkozott a kérdéssel [4], szabatos hidraulikai úton Kozák M. adott elvi megoldást [6]. Kienitz G. eljárását az EXFRE és a DRAINAGE programok jellemzik, Kozák M. eljárásának gyakorlati alkalmazására még nincs részletes tervezési segédlet. «1.122. A felszíni víz levezetésének közelítő vizsgálata A továbbiakban részben a tűrési időre alapozott közelítő eljárást, részben egyszerű előírásokon alapuló empirikus eljárásokat mutatunk be. A tűrési idő közvetlen figyelembevételén alapul [10] a nagy vízgyűjtő területek (>100 km2) vízlevezetési kérdéseinek tanulmányozása, csak az esőzés, ill. hóolvadás közvetlen hatását tételezve fel. A tűrési idő (/e) az a tenyészidő során változó időtartam, amely időtartamú elöntés esetében a mezőgazdaságot a talajmunkák vagy a növényzet fejlődése szempontjából még nem éri kár. Ez a tűrési időa magyar növény- termesztési körülmények között késő ősszel és kora tavasszal 1—2 hét, késő tavasszal és nyáron 1—2 nap. A mértékadó fajlagos vízhozamot úgy kell megállapítani, hogy ne maradjon víz a tűrési időnél hosszabb ideig a vízgyűjtő terület mélyebb részein (tstt). A feladat megoldásához feltételezzük, hogy a lefolyást kiváltó esőzés vagy olvadás az időben és térben egyenletesen eloszló felszíni vizet ad (g* = const.), továbbá, hogy a vízgyűjtő terület egyes részei egyenletesen kapcsolódnak be a vízszállításba. 70
