Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
esőzés kíséri. Az utóbbi hatás a Vízgazdálkodási Tanszéken folytatott vizsgálatok szerint úgy vehető figyelembe, hogy a 2—30%-os valószínűségű, január cs március közötti 1—6 napi csapadékértékeket 15—30%-kal növeljük [11]. Ez lényegében azt jelenti, hogy a szilárd halmazállapotú csapadék halmozódása a hótakaróban későbbi időre halasztja e csapadék bekapcsolódását a vízháztartásba, éspedig olyan időpontra, amikor esőzéssel egyidejűleg jelentkezvén, értéke az eredeti meteorológiai feljegyzésekhez képest megnövekszik. A csapadék szerepének vizsgálatakor különösen fontos a csapadékintenzitás tér- cs időbeli változásainak ismerete: i(x> y> 0A térbeli változások megismerésére több kísérletet végeztek (pl. [9]), amelyek alapján nagy területekre (>100 km2) hatványfüggvény alakú kapcsolatot sikerült felállítani a csapadékmagasság (/;, mm) és a hatásterület között, és ezzel természetesen a csapadékintenzitás (i, mm) és a hatásterület között is. Az időbeli változások vizsgálatára a kutatómunka folyamatban van. Példaképpen említjük meg, hogy a 24 órásnak tekintett budapesti szélsőséges júniusi csapadékok jelentkezésének időbeli jellege igen érdekes képet mutat. Az 52 vizsgált szélsőséges csapadékból 15 majdnem teljes mennyiségében egyetlen csapadékhullámban néhány óra (kb. 2—4 óra) alatt hullott le. További 25 olyan eset volt, amelyeket két, időben eltolva jelentkező csapadékhullám jellemzett. S végül csak 12 esetben volt a csapadék olyan, hogy 24 óra alatt folyamatosnak lehetett tekinteni. Ez a vizsgálat azt mutatta, hogy nem lehet minden további nélkül kiindulni hidraulikai vizsgálatok esetében az adott időtartamúnak tekintett csapadékokból, mert az esők valóságos időtartama az esetek többségében jóval rövidebb a felvett „rendszerezési” időtartamnál. A csapadék szerepének összefoglaló jellemzéséhez megállapítható, hogy kis és közepes vízgyűjtő területek (<100 km2) esetében a május—augusztusi időszak rövid időtartamú, nagy intenzitású esői a mértékadóak: ip — apT-m, (1) ahol ap a p valószínűségű szorzó állandó; m a kitevő, amely bármely valószínűségű értéknél közelítőleg azonos, és T az eső időtartama órában. Az flp és az m értékeket az 1.3-1. táblázatban foglaljuk össze [13]. A közreadott értékeket a következőkben közvetlenül felhasználjuk. Nagy vízgyűjtő területekre (>100 km2) nézve általában a télvégi, tavaszi hosszabb időtartamú 1—6 nap) csapadékok jelentik a mértékadó csapadékos helyzeteket. Ezeket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben vizsgálták felül [3]. A csapadékból származó felszíni víz mennyiségének ((/*) szabedosabb igényű meghatározásához már most levonjuk a csapadékintenzitásból a víz talajba szivárgásának sebességét, azaz a beszivárgási intenzitást (k, 1/s ha, 1/s km2 vagy mm/h): </*(x, ;/, t) = i(x, y, t) — k(pc, y, t), (2) ahol a k értékét esőztetési vizsgálatok (pl. a Kazó-féle készülékkel folytatott vizsgálatok) útján állapíthatjuk meg. A k értéke függvénye a kezdeti nedvességtartalomnak, a talaj fagyott állapotának, a hosszú nedves helyzetekben bekövetkező eliszapolódásnak, a talajművelés pillanatnyi helyzetének stb. k értékére számos kísérleti eredményt állítottak össze a Vízgazdálkodási Tanszék kutatói, elsősorban a magyar domb- és hegyvidék talajain (barna erdőtalajokon, csernozjomokon és 5 Vízépítés I. kötet 65
