Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
2.:»;. Folyócsatornázás 2.‘{lil. A íolyócsatornázásról általában A folyószabályozás módszerei sokat javítanak a víz, jég és hordalék lefolyási viszonyain és az ármentesítést is alapvetően szolgálják, a hajózás igényeit azonban nem mindig képesek kielégíteni. A hajózás fejlődésével a hajók méretei jelentősen nőttek, ezért alacsony vízállások idején nincsenek meg mindenütt a szükséges mélységek és szélességek. Ilyenkor a hajókat csak részlegesen terhelik, nehogy a sekélyebb mélységű helyeken le kelljen állniuk, hogy megvárják a legközelebbi árhullámot. Ez a várakozás sokszor hetekig eltarthat, vagy szállítmányaiknak egy részét üres hajókba rakják át, hogy így megkönnyebbülve, áthaladhassanak a gázlókon. Ha a hajózás igényei oly nagyok, hogy azokat folyószabályozási módszerekkel nem lehet kielégíteni, akkor a szükséges méretek: a mélységek és szélességek csak a folyó csatornázásával biztosíthatók. A csatornázás lényege a folyó vagy folyószakasz lépcsőzése. A folyó megfelelő helyein duzzasztómüveket építenek, amelyek a vízszintet annyira megemelik, hogy a hajózáshoz szükséges méretek a duzzasztás határán belül teljes mértékben meglegyenek. A duzzasztás felső határának közelében azután újabb duzzasztót kell építeni, és így tovább a teljes hajózó szakaszon végig. A folyók csatornázásánál igen fontos és kényes dolog a duzzasztóművek helyeinek kiválasztása. A vízlépcsőt rendszerint sziklás szakaszok alsó végére, de mindenképpen olyan helyre tervezik, ahol az alapozási viszonyok még kedvezők és a hajózsilipek elhelyezése sem ütközik különösebb nehézségbe. A duzzasztómű beépítésével a folyószakasz esését egy helyre, a vízlépcsőhöz koncentráljuk. Itt tehát a hajók mesterséges akadályba ütköznek. Ezt a felső és alsó vízszint közötti több méteres magasságkülönbséget külön erre a célra szolgáló berendezéssel: a hajózsilippel kell legyőzni. Az átzsilipelés ugyan időt vesz igénybe, az időveszteség azonban bőven megtérül azáltal, hogy a duzzasztott térben a mélyebb, csendesebb vízen a felfelé hajózás lényegesen gyorsabb és biztonságosabb. Nagy előnye még a folyócsatornázásnak, hogy a duzzasztótérben a hajók csaknem mindenütt megállhatnak, kiköthetnek, be- és kirakodhatnak, és ezáltal legalábbis a partok mentén — jobban igazodhatnak az áruk feladóihoz, ill. felvevőihez. A csatornázás tehát részben a hajózás érdekeit szolgálja, de a vízlépcsőnél egy helyre összpontosított esés, a víszintkülönbség lehetővé teszi a vízienergia kihasználását is. Sok esetben a csatornázás fő célja nem is a hajózás előmozdítása vagy vízienergiatermelés, hanem az, hogy a felduzzasztott vizet gravitációs úton oldalcsatornába terelve, ezzel nagyobb területek részére öntözővizet szolgáltassanak. A folyócsatornázás igen erőszakos beavatkozás a folyó életébe, mert lényegesen megváltoztatja annak vízjárását. És ennek az erőszakos beavatkozásnak megvannak a maga árnyoldalai is, főleg a jég és a hordalék levezetése tekintetében. Bár a duzzasztott térben a víz felülete lényegesen nagyobb, lefolyási sebessége pedig kisebb, mint volt a folyó eredeti állapotában, a duzzasztóművek építésével kapcsolatban jégtörő hajókról is kell gondoskodni, amelyek az olvadás megindultával, ill. az árhullám megérkezésével a duzzasztott tér jegét feltörik, 47
