Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

V. Vízi építkezések gépesítése

A loronudaru sínen mozgó emelőgép,amelynek oszlopához, a vasszerkezetű toronyhoz csuklósán csatlakozik a gém. Rendkívül elterjedt emelőgép, nemcsak a magasépítés, ma már a nagyobb mélyépítési műtárgyak építésénél is szinte nelkulozhe- tetlen. Van mobil gumikerekeken vontatható kivitelű toronydaru is.

A toronydaruk legjellemzőbb műszaki adata a tonnaméterekben (szigorúan véve Mpm-ben) kifejezett darunyomaték. Nagyságrend szempontjából háromfelé to ronydarut különböztetünk meg, 3-20 tm-es, 30-130 tm-es és loO-lOOO tm-est, ezek gémkinyúlása 10 — 20, 15 — 30 és 20—40 m között változik.

A magyar gyártmányú mobil toronydaru 1 tm emelésére képes 25 m-es horog- magasság és 5,88 m gémkinyúlás esetén. Amennyiben a gémkinyúlás 12 m és a horogmagasság 16,55 m, akkor a gép 500 kp emelését végzi el (V.3-5. abra).

V.3-5. ábra. Mobil toronydaru

437