Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
V. Vízi építkezések gépesítése
A motoros simahengereket úthengernek nevezik és súlyuk szerint osztályozzák. A 8 Mp alattiakat könnyű, a 8 —14 Mp közöttieket közepes, a 14 Mp felettieket nehéz úthengernek nevezik. Az úthengerek rendszerint két, egyes nehéz hengerek három tengelyesek. A kéttengelyes könnyű úthengerek első és hátsó tengelyén azonos átmérőjű hengerkerék helyezkedik el, ezek ún. tandem kivitelűek (V.1-13. ábra). A közepes és nehéz úthengerek hátsó tengelyén viszont két nagy át- ... ,, , , » mérőjű hengerkerék van, egymástól olyan távol, hogy csekély átfedéssel a/ első hengerkerék nyomszélességén kívül essenek (V.1-14. altra). Ezeket háromkerekű hengereknek is nevezik. A iuhlábhenqerek a vízépítési földmunkák kedvelt tömörítőeszközei. A henger felületét juhláb alakú tüskék, bütykök borítják. A henger teljes súlya a bütykök kis felületén adódik át a talajra, igen nagy fajlagos nyomást biztosítva. A tuskés felület további előnye, hogy a tüskék behatolnak a talajba, azt átgyurják, a rétegeket összedolgozzák, ezzel is fokozva a tömörödési. Az egyszerre tomorítendő V.l-13. ábra. Tendern (könnyű) úthenger V.l-14. ábra. Háromkerekű (nehéz) úthenger 407
