Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
V. Vízi építkezések gépesítése
a kezelőmunkás helye is. Az árokásók mindig magajárók. Sebességváltójuk sok fokozatú azért, hogy a különböző talaj féleségekben túlterhelés nélkül, a leggazdaságosabban tudjon dolgozni. 1.(12. Marótárcsás árokásó A gép elvi felépitése azonos a vederláneos gép szerkezetével, csupán a munkavégző elemben van változás. A merítéklétra csuklós megtámasztású idomacél keret, amely az alvázon levő csap körül csigasorra szerelt drótkötéllel emelhető vagy süllyeszthető. A marótárcsa 2—3 m átmérőjű kerék, amelynek kerületére vedrek vannak felerősítve. A marótárcsa azonban nem tengelyen, hanem a meríték görgőin forog. A kitermelt anyag a marótárcsa belsejébe épített szállítószalagra hullik és így kerül a depóniába (V.l-11. ábra). A géppel kiemelhető árok mélysége a tárcsaátmérőtől függ, általában nem haladja meg a 2 m-t. A Szovjetunióban gyártanak olyan marótárcsás árokásót, amellyel 23 m2 keresztmetszetű, 3 m mély csatornák áshatok. Az árokásó szerkezet gumi kerekeken nyugszik és lánctalpas erőgép vontatja. Az árokásót hajtó elektromotor a vontatón elhelyezett Diesel-generátortól nyeri energiáját. A tárcsán két párhuzamos kanálsor helyezkedik el. A gép típusjele ETR—301. Óránkénti teljesítménye 550 m:!. A csatorna fenékszélessége 1,5—2—2,5 m lehet, míg rézsűje 1:1-től 1:1,75 hajlásig változtatható. A fenékszintet automatikus berendezés segítségével tartja. A kitermelt földet két szállítószalaggal két oldalra rakja ki. V.l-11. ábra. Marótárcsás árokásógép V.l-12. ábra. Marókéses árokásógép tTC 'fé'f 405
