Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

2.3313. Mederösszeszoritás vegyes müvekkel

A múlt század második felében már tudták, hogy a párhuzamművek a mélységek kialakítását segítik elő, a keresztirányú művek pedig a hordalék lerakódásának, a meder feltöltődésének eszközei. Schlichting ezért a szabályozási vonalak megállapítása után a kanyarok homorú oldalain csak párhuzamműveket, domború oldalain pedig keresztirányú művek építését javasolta.

Az állandó keresztszelvénnyel való szabályozás nem vált be. Ez a módszer ugyanis nincs tekintette] a folyó morfológiai viszonyaira, amely szerint a meder keresztszelvénye más a kanyarulat tetőpontján és más az átmeneti szelvényben, a két szélső helyzet között az átmenet fokozatos. A sodorvonal a kiépített művek között nem a középvonal mentén alakult ki, hanem össze-vissza kanyargóit. A meder mélysége a tengelyben ugyancsak nem maradt állandó: az átmenetek küszöbein, a gázlókban kisebb, a kanyarulatok tetőpontjain általában nagyobb mélységek alakultak ki. Az összeszorítás módszerével szabályozott szakasz felső végének környékén a duzzasztás következtében a meder bevágódik, a fenék és a vízszintek süllyednek, a szabályozott szakasz alsó vége táján viszont a sebesség és elragadóerő mérséklése következtében a hordalék lerakódik, a meder és a vízszintek emelkednek.

2.332. Mederösszeszoritás változó keresztszelvényekkel

Szemben a német folyószabályozókkal a francia mérnökök — élükön Girardonnal — rámutattak arra, hogy a vízfolyások szabályozása kifejezetten a középvízre nem járhat a kívánt eredménnyel, mert a középvíznek távolról sincs a folyó életében olyan fontos szerepe, mint a szélsőséges vízhozamoknak: a nagy- és kisvizeknek, ill. az áradó és apadó vízhozamoknak.

A nagyvizek viszonylag rövid ideig tartanak, de nagy víztömegeikkel fejtenek ki erőteljes hatást: nagyobb az elragadóerejük, megtámadják a meder fenekét és partjait, hordalékot hoznak, új hordalékot termelnek és azt továbbszállítják. A kis- vizek ellenkezőleg hordalékot nem szállítanak, de a gázlókban nagyobb esésükkel mélyítő hatást fejtenek ki, az ott termelt hordalékot leszállítják az alábbi bögébe és ott lerakják.

A sok kísérlet rávezette a francia mérnököket annak felismerésére, hogy a folyó kanyarulatok egymásutánjából áll, de még egyetlen kanyarulaton belül is az esés is, a keresztmetszet is változik, és természetes állapotában más a keresztmetszet a tetőponton és más az átmeneti szelvényben, és a kettő között az átmenet állandó és folytonos. A bögék hossza és a küszöbök száma a fenék- és mederfal ellenállásának és a külső erők kölcsönhatásának eredménye. A szomszédos küszöbök egymástól való távolsága tág határok között változik, mégis az átlagos távolságtól 15—20%- nál nagyobb mértékben nem szokott eltérni.

Az is régi tapasztalat, hogy a folyó torkolata felé haladva, a bögék általában véve hosszabbodnak, amit egyrészt a vízhozamok növekedésének, másrészt az esés csökkenésének, sok esetben pedig tektonikus hatásoknak lehet tulajdonítani. A francia iskola szerint a szabályozási munkákkal csak arra kell szorítkozni, hogy a természetes adottságok hatását éppen csak befolyásoljuk, akár azok mérséklésével, akár pedig azok fokozásával. Hogy a szabályozás eredménye a célnak tartósan megfeleljen, kiépítése pedig olcsó legyen, úgy kell beavatkozni a folyó életébe, hogy ezzel a lehető legkisebb mértékben módosítsuk a folyó természettől felvett alakját. Amennyire csak lehet, meg kell tartani kanyargósságát. Evégből fel kell kutatni azokat a helyeket, amelyek a kanyarulatok tetőpontjaiul a legalkalma37