Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
meg. így pl. a szabadon tartandó sávszélesség a Dunán 1000—1200 m, a Rábán 200—300 m, a Tiszán 500 -800 m, a Szamoson 200 —300 m, a Bodrogon 240 m, a Fehér-Kőrösön 100 m, a Fekete-Kőrösön 120 m, a Kettős-Kőrösön 300 m, a Hármas-Kőrösön 400—500 m, a Sebes-Kőrösön 120—300 m, a Maroson 400 m [2]. A helyesen megtervezett sáv széle nem a folyó kanyarulataival párhuzamos, hanem a kanyarulatok homorú oldalán közelíti meg a partéit. Ekkor a kevésbé kanyargós árvízi lefolyás szélét a hullámtéri szálerdők mint vezetőművek szabják meg. A hullámtérnek a szabadon tartandó sávon kívüli részét, amely az árvizek tározására való, fásítani kell. A fásításnak a töltéshez közel eső részét a töltés magasságát meg nem haladó árvédelmi füzessé kell kialakítani. A szabadon tartandó sáv és az árvédelmi füzes közötti részen pedig aljnövényzettől — bokroktól, cserjéktől — mentesített szálerdő telepíthető. Az árvízi meder lefolyási viszonyainak megjavítása érdekében esetleg nyári gátak lebontása vagy átalakítása, hullámtéri keresztezések lebontása vagy megfelelő ártéri nyílások létesítése, a szabadon tartandó hullámtéri sáv fátalanítása, és — végső szükségben — az árvédelmi töltés áthelyezése is szükséges lehet. 1.14. Az ármentesítés jövő feladatai Az árvédelmi gátak mai biztonságát vizsgálva megállapítható, hogy az ármentesítés előtt három-négy évenként árvízzel borított terület 94%-át olyan védvonalak védik, amelyek átlagosan 60 évenként egyszer előforduló (1,66%-os valószínűségű) árvizek kivédésére voltak alkalmasak. Az árvédelmi töltésekbe 3907 km hosszon eddig mintegy 230 millió m3 föld épült be. Az utolsó évtized árvízkatasztrófái azonban azt igazolták, hogy ez a munka nem elegendő, mert a töltések vonalazása, főleg a Duna mellett, jéglevomdási szempontból több helyen nem megfelelő; a védtöltéseknek mintegy 47%-a — az árvízszintek és az árvíztartósságok növekedése miatt (1. az 1.1-2. ábrát) — az árvízszint felett szükséges biztonsági magasságnál alacsonyabb; a töltéskeresztmetszet méretei helyenként kisebbek a szükségesnél, főleg a Tisza mellett, esetleg még ott is, ahol a töltés magassági biztonsága megvan, és a töltések anyaga és altalaja több helyen nem megjelelő, mert azok — különösen a Tisza mellett — átázáskor csúszásra hajlamos szikes agyagból épültek, az altalaja pedig — főképpen a Duna szigetközi és Siótorkolat alatti szakaszán — buzgárképződésre, talajtörésre hajlamos. De nem megfelelő esetleg azért sem, mert a gátak földanyaga a fizikai, kémiai és mechanikai hatásokra idők folyamán szerkezetében megváltozott, szivárgási stabilitása csökkent. A vízgazdálkodás műszaki-gazdasági fejlesztésének, feladatainak összefoglalására 1968—70-ben országos tanulmány készült, amely meghatározza az elkövetkező 15—20 évre az ármentesítés vízépítési feladatait is [3]. A fejlesztés során az 1%-os valószínűségű mértékadó árvízszint felvétele alapján a védőművek olyan kiépítését tervezik, hogy azok átlagosan a 100 évenként egyszer előforduló (1%-os valószínűségű) árvizek ellen nyújtsanak védelmet. Ekkor a védelmi vonalakba épített föld- mennyiség az egész védelmi vonal átlagában fm-ként 57 m3-ről 75 m3-re nő és ehhez még mintegy 8 millió m3 új gát építése is járul. De a fejlesztés során a véd21
