Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)

I. A vízépítés feladatai és műtárgyai

Áruízjárási szempontból a Tiszát két részre oszthatjuk: a rövidebb Felső-, és a hosszabb Középső-Tiszáia.

A Szamos-torkolat feletti Felső-Tisza vízgyűjtő területét a síkságból hirtelen kiemelkedő hegységek övezik. Az egész vízgyűjtő terület geológiai felépítettségéből folyólag félig vizet áteresztő. Igen gyakori és heves esők vannak, mert az északnyugat—délkeleti irányban vonuló hegyeket a délnyugatról jövő esős légáramlatok szabadon érik, és a kiemelkedő begyekbe ütközve bő lecsapódásokat adnak.

DUNA

1.1-1. ábra. A Duna és Tisza legutolsó katasztrofális árvizeinek összehasonlítása a megelőző mértékadó jégmentes árvízszintekkel Az egyenes vonalba kifektetett mértékadó árvízszintekhez viszonyítva a Dunának az 1965. évi jégmentes (gátszakadások figyelembevételével) számított maximális vízállásait és az 1965. év előtti jeges árvizek számított maximális vízállásait, a Tiszának pedig az 1970. évi maximális, vízállásait és az 1970. év előtti maximális vízállásokat tüntetjük fel

12