Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
Kezdőaknái kell építeni minden olyan, a föld felszínéről nem kezelhető szerelvényhez, amelynek kezelése, ellenőrzése szükséges a csővezeték üzeme és karbantartása során. A kezelőakna úgy építendő be, hogy az aknafal a csővezetéket ne terhelje. ,\ szerelvények kezelése közben, a keletkező hibák, a javítások során csepegő, csurgó vízre mindig számítani kell. Ezért az akna feneke mindig vízáteresztő módon alakítandó ki. Kezelőaknába helyezendő minden körülmények között a víztelenítőcsap. Gyakran helyezik aknába a tolózárakat is, bár megfelelő beépítési készlettel (hosz- szabbított szár, védőcső, csapszekrény, esetleg az azt helyettesítő védő betongyűrű) a kezelőakna helyettesíthető. A légtelenítő, a hidráns, a biztosítószelep csak kivételesen kerül kezelőaknába. Kitámasztó-, horgonyzótömbök azért szükségesek, mert a beépített vezetékek kötései általában nem akadályozzák a vezeték hosszirányú (tengelyirányú) mozgását. Ezért a csővégeket, az idomdarabot igénylő iránytöréseket, T-elágazásokat, néha a szűkítőket is, megfelelően méretezett lehorgonyzó, ill. kitámasztó tömbök segítségével rögzíteni kell. A támasztótömböket rendszerint betonból, a horgonyzótömbök rögzítőbilincseit pedig acélból készítik. 3.2. HALASTAVAK ÉS TÁROZÓK A halastavak és tározók rendeltetése nem azonos. A halastavak célja a haltenyésztés, míg a tározók célja a felszíni vízfolyások vizének felfogása, gyűjtése és tározása a fogyasztás, felhasználás vagy a vízvisszatartás igényeinek megfelelően. Együttes tárgyalásukat az indokolja, hogy mindkét célt hasonló művek építésével lehet elérni. A haltenyésztés céljára, olyan tó építése szükséges, amelynek legnagyobb vízmélysége nem haladja meg a 2—3 métert (legkedvezőbb átlagos mélysége a 0,8—1,2 in), vízszintje szabályozható és a tó teljesen lecsapolható. Egy nagyobb tógazdaság több ilyen 20—100 hektáros tóból és emellett számos kisebb (0,1—2,0 ha) kiegészítő, változó mélységű tóból áll (teleltető, ívató, ivadéknevelő stb. tavak). A tározók vízmélységét csak a domborzati viszonyok és a tározandó víz mennyisége korlátozza. Tározó, épülhet vízhasznosítási céllal (ívó, iparig öntözési, vízierő-hasznosítási, vízhasználat), belvíz vagy szennyvíz visszatartására és árvízcsúcsok csökkentésére. Természetesen egy-egy tározó több célt (árvízcsúcs csökkentése/ vízhasznosítás) is kielégíthet. Sőt, a halastavak is szolgálnak tározási (pl. belvíz-visszatartási) célokat. Rendes körülmények között a kizárólag vízvisszatartást (belvíz, árvíz) szolgáló tározók mezőgazdaságilag művelt területek maradnak, 8—10 évenként rövid időre (1—2 hónap) kerülnek víz alá, míg a vízhasznosítási célú tározók az év legnagyobb részében víz alatt vannak, tehát mezőgazdasági termelés az általuk elfoglalt területen nem lehetséges. A tározók vizének tisztántartása érdekében — hacsak nem szennyvíztározóról van szó —, hallal való betelepítésük indokolt. A haltenyésztés — ha arra lehetőség van — mint járulékos hasznosítás nagyban növelheti a tározók gazdaságosságát, Ezért sokszor szükséges a tározóknak haltenyésztési célokra is megfelelő kialakítása. 124
