Starosolszky Ödön (szerk.): Vízépítés 1. (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1973)
I. A vízépítés feladatai és műtárgyai
Ugyancsak gyakori eset, hogy más feladatra épült csatornákat használnak fel öntözési célokra is. Leggyakoribb a belvízcsatornák ilyen jellegű igénybevétele. Az öntözővíz szállítása és a vízkivétel természetesen nem befolyásolhatja károsan a belvízlevezetést. Ebből a szempontból a legfontosabb szabályok a következők: A J>el vízcsatornákon az öntözés érdekében létesített vízkivétel vagy egyéb műtárgy nyitott állapotban nem akadályozhatja a belvíz szabad levonulását. A vízkiveteji műtárgyak a belvízcsatorna vízvezető szelvényét nem szűkíthetik. Ontözővíz-veze_tés. idején is biztosítani kell a vízgyűjtő káros vizeinek levezetését (gravitációsan vagy szivattyúsán). Magas vezetésű csatornán a szivárgási veszteségek csökkentése okozza a legtöbb gondot. Szilárd burkolatok alkalmazása (beton, aszfalt) igen költséges és rendszerint csak akkor gazdaságos, ha a víz sebességét legalább 0,6—1 m/s-re lehet növelni, ez természetesen az esés növelésével is jár, ami az alföldi viszonyok között ritkán lehetséges. Emellett a burkolat viszonylag kis rongálódása esetén a vízzáróság rohamosan csökken. Csatorna szigetelések számos fajtája ismert, de leggyakoribb a 20—30 cm vastag védőréteg alá helyezett műanyag (rendszerint PVC) fólia vagy aszfaltmembrán (esetleg üvegszál erősítésű). Az állandó vízborítású csatornák fenékszigetelésére a bentonit is alkalmas lehet. Különleges esetekben fóliafüggöny is alkalmazható (USA). A kolmatációnak öntözőcsatornák esetében ritkán van szerepe, mert (legalábbis hazai viszonyok között) a szállított víz viszonylag tiszta és a gyakori kiszáradás, különösen kisebb csatornák esetében tönkreteszi a kialakult, többé-kevésbé vízzáró réteget. Néhány esetben azonban a beiszapolódás (kolmatáció) igen jelentősen csökkentette az öntözocsatornak szivárgását. Különösen, ha a csatorna az egész öntözési idényen át vízzel van töltve. Mély vezetésű csatornák vízzárása alig, vagy csak különleges módszerekkel oldható meg, mert üres csatorna esetén a talajon keresztül beszivárgó csapadékvíz rendszerint rövid időn belül tönkreteszi a burkolatot vagy szigetelést. Viszont az is igaz, hogy a mély vezetésű csatornából kiszivárgó víz ritkán okoz kárt és mennyisége is rendszerint kisebb, mint magas vezetésű csatorna esetében. Mély vezetésű csatornáknál legtöbb gondot a rézsű állékonysága okozza. Gyakran van szükség különleges intézkedésekre ennek érdekében (1. a. 3., ill. 4. pontot). 5.122. Öntözőcsatornák műtárgyai Az öntözőcsatornákon szükséges műtárgyak feladataik szerint a következő csoportokba sorolhatók: keresztezési műtárgyak; vízkivétel]', vízszintszabályozó és vízszétosztó műtárgyak; egyéb üzemi műtárgyak; vízmérő és vízadagoló műtárgyak; Szivattyútelepek, szivattyúállások. 110
