Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 3. A köbözés

3.6 KÖBÖZÉS SÜLYMÉRÉSSEL A legnagyobb pontosság elérése érdekében a köbözőedényben adott idő alatt összegyűjtött víz térfogatát a súly és a térfogatsúly hányadosából lehet számítani. Erre az ad lehetőséget, hogy megfelelően elkészített és felállított mérleg segítségével viszonylag nagyobb pontossággal határoz­ható meg a víz súlya, mint térfogatméréssel a köbtartalma. A mérési mód legnagyobb hibája az, hogy hordozható kivitelben csak olyan kis vízhozamok meghatározására alkalmas, amiknél az egyszerű tér­fogatmérés is kellő pontossággal elvégezhető. Mérőállomásokon azonban alkalmazása igen fontos, mivel az összes többi mérőberendezés és mérési eljárás hitelesítése csakis ezzel az eljárással valósítható meg kellő pontos­sággal. Ennek következtében a súlyméréssel végzett köbözést a vízhozam­mérés alapmérésének tékinthetjük. 3.7 REPÜLÖSTARTOS, AUTOMATIKUS KÖBÖZŐ A köböző a csővezetékbe építendő mérőberendezések, elsősorban a nem szabványos beépítésű műszerek hitelesítésére készült 1966-ban a VITUKI Vízgépbemérő Állomásán. A köböző a következőképpen működik. A vizet a mélytartályból egyenáramú motorral hajtott szivattyú emeli fel és nyomja a csővezetékbe, melybe a hitelesítendő mérőműszer van beépítve. A nyomócsőből a víz gravitációsan jut a köbözőtartály ejtő csövébe, majd különböző csillapító elemeken keresztül alulról felfelé haladva tölti fel a tartályt (II—3.4. ábra). A gyakorlatilag egyenletesen emelkedő vízfelszínt a tartály alkotója mentén egymástól 3 m3-es térfogatnak megfelelő szinten elhelyezett elekt­romos vízszintérzékelő szondák érzékelik. A szondasorból tetszőleges ket­tőt kiválasztva a köztük levő térfogat megteléséhez szükséges időt automa­tikus, elektromos stopperórával határozzák meg. A mérésnél a víz folya­matosan ömlik be a tartályba és amikor az emelkedő vízfelszín eléri a ki­választott alsó szondát, a stopperóra menetközben automatikusan bekap­csol (innen a repülőstartos elnevezés), majd a kiválasztott felső szondát el­érve a stopperóra megáll, bár a víz folyik tovább. Ezzel a folyamatos fel- töltésközbeni érzékeléssel a nagy bizonytalanságot jelentő be- és elterelés hibája elkerülhető és így az egész berendezést az Országos Mérésügyi Hi­vatal is hitelesítheti. A nagyobb vízhozamok mérésénél az egész tartály térfogata kihasz­nálható, mivel a beépített túlfolyó lehetővé teszi, hogy a tartály megtelése után nem kell azonnal leállítani a vízhozzáfolyását. Ugyanakkor a mély­tartály vízszínét is egy elektromos vezérlésű vízszintszabályozó azonos szin­ten tartja. Ezzel és a gravitációs beömléssel biztosítva van az, hogy a nyomómagasság nem változik mérés közben, tehát a mérendő vízhozam is állandó marad. A köbözővel végzett mérés legnagyobb hibája abból ered, hogy az emelkedő víz a beömlő vízsugár térfogatának egy részét magába foglalja 95

Next

/
Thumbnails
Contents