Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján
A repülőstartos, automata köbözőberendezés, amit a VITUKI-ban terveztek és üzemeltetnek szivattyúzott vízhozamot mér 1,0 m3/s-os felső határral. Alsó határát a párolgás mértéke szabja meg. 0,1 1/s-nál az átlagos párolgás már 0,2—0,3%-os hibát okozhat. Bazin bukónál, a megtámasztási lehetőségek miatt a magassági méretek, a kezelhetőség miatt a szélességi méretek korlátozottak. 40 cm-nél nagyobb átbukási magasság és 1 m-nél nagyobb koronahossz már nehezen valósítható meg. Ennek kb. 0,4 m3/s-os vízhozam felel meg. A gyakorlatilag még jól mérhető vízhozam 30 cm-es koronahossznál 1 1/s. A Thomson bukónál az azonos átbukási magassághoz kisebb átfolyási szelvényterület tartozik, ezért a mérhető maximális vízhozam 150 1/s. A mérhető legkisebb vízhozam 0,1 1/s körül van. A mérőszűkületek hordozható kivitelben legfeljebb 30 cm-es torokszélességig alkalmazhatók. Ennek megfelelően a maximális vízszállításuk 150 1/s körül, minimális vízszállításuk, ami még kellő pontosságú 1 1/s körül van 10 cm széles toroknál. A köbözésnél a tartály méretétől függ a mérhető vízhozam felső értéke. Hordozható, összeszerelhető kivitelben mintegy 1 m3-es tartály készíthető el. Ilyen tartályban túlcsordulással, vagy mélységméréssel mintegy 100 1/s-os vízhozam mérhető meg, ha a vízfolyás könnyen irányítható a tartályba. Meglevő, szabályos alakú tartályok esetében, mint pl. az ivóvíz- hálózatban a víztornyok, szolgálati és ellennyomó medencék, a vízállás emelkedéséből lényegesen nagyobb vízhozamok is meghatározhatók. Ilyen esetben a pontosságot általában a vízállás-térfogat összefüggés megbízhatósága szabja meg, mivel a víz bevezetése nem játszik szerepet és kellő hosszúságú mérési idő könnyen megvalósítható. 2 1-es a legkisebb köböző edény, amit még ilyen célra alkalmazni szoktak. A legkisebb vízhozam 0,2 1/s, amit még ilyen tartállyal célszerű mérni. Kisebb vízhozamokat összegezéssel, vagy akár súlyméréssel érdemes meghatározni, mivel ezek az eljárások sokkal pontosabbak és ilyen kis vízhozamoknál egyszerűen elvégezhetők ezek a mérések. A súlyméréssel való köbözés a legpontosabb mérési eljárás, de a megbízható mérlegelés, a víz szabatos irányítása általában helyhez köti, illetve hordozható kivitelben erősen korlátozza a vízhozam felső határát. Mérőtelepeken felállított mérleget figyelembe véve a mérhető vízhozam maximuma 100 1/s körül van. Ilyen célra épített mérőállomáson kivételesen ennél nagyobb vízhozam is meghatározható. Érzékeny mérlegek alkalmazásával mm3/s-os nagyságrendű hozamok is meghatározhatók. A köbözésnél összegyűjtött víz térfogatát meghatározhatjuk kimerege- téssel. Húsz kimerítést feltételezve mintegy 80 1/s-os vízhozam határozható meg és 1 1/s-nál kisebb vízhozamot célszerű súlyméréssel, vagy feltöltéssel meghatározni. Hasonló vízhozammértékig alkalmazható a danaida és a négyszögletes mérőnyílás is. A kör alakú mérőnyílással való mérés felső határa 50 1/s körül van. A köbözésnél összegyűjtött víz térfogatát ismert térfogatú edény feltöltésével meghatározva a mérhető vízhozam felső határa 50 1/s. Ezzel az eljárással mm3/s-os nagyságrendű vízhozamok még meghatározhatók. 82