Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 2. Alkalmas mérési eljárás kiválasztása a várható hiba alapján
nagyobb részén, kanyaroknál, műtárgyak után 50—100 m-re, nagyobb vízfolyásokon műtárgyak után több km-re is, 1,5 m/s-nál nagyobb sebességnél, kis vízfolyásokon már 1,0 m/s felett, köves és benőtt medreknél, erősen tagolt partvonal esetében. Mérési helyeink nagy többsége ebbe a kategóriába esik. Erős pulzáció található a benőtt, vagy köves medrű kis vízfolyásokban és bármely vízfolyásban közvetlenül a műtárgyak után, vagy magukban a műtárgyakban. A kis vízfolyásokban 50—100 m-ig és nagy vízfolyásokban pedig elérheti az 1—2 km-t is. A pulzáció mértéke természetesen mindenkor függ a műtárgy méretétől, az átfolyási szelvény és a műtárgy által elfoglalt szelvényterület arányától, az átfolyás módjától és a vízfolyás eredeti turbulencia fokától. A pulzáción kívül egyes műtárgyak után, főleg csőműtárgyak után a sebesség periodikus ingadozása is bekövetkezhet, ami a vízhozammérés pontosságát ugyancsak csökkenti és ezért a várható pontosság becslésénél a pulzáció mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni. A várható hiba előzetes becslésénél nagy segítséget jelent a pulzáció mértékének számszerű ismerete, mivel részint lehetőséget ad a pulzáció kategóriájának pontos meghatározására és ugyanakkor segítséget ad ahhoz is, hogy kiszámítsuk a kellő pontosságú átlagoláshoz szükséges időt, vagyis az összes mérési időt, a mérési pontok számát és az egyes mérési pontokban végzendő mérések idejét, figyelembevéve a helyi körülményeket, a sebességeloszlást és azt, hogy az egyes mérések ideje nem lehet 40s-nál kevesebb. Az 5 s-os időegységre vonatkoztatott sebességátlagok szórásából a mérési idő növelésének a hatása a véletlen jellegű ingadozásra a következő összefüggéssel számítható: D, at idejű sebességmérés várható, véletlen jellegű ingadozása m/s-ban, Dn a C s-os sebességátlagok szórása m/s-ban, C az alapmérés átlagolási ideje, általában 5 s, t az alapmérésnél hosszabb átlagolási idő s-ban. Az összefüggés t > 5 s-os időkre érvényes, amikor az egyes adatok függetlensége feltételezhető. Az elvégzett mérések viszont azt mutatják, hogy 5 s-nál kisebb és 50 s-nál nagyobb idők esetében célszerűbb a következő közelítő tapasztalati összefüggést alkalmazni, ami figyelembe veszi azt, hogy az adatok már nem függetlenek: Dt, Dc, C és t jelentése megegyezik az előzőekben közöltekkel és A értéke 3,5 s, ha C = 5 s,B értéke 0,3, ha C = 5 s. Amennyiben az alapmérés C ideje 3—20 s közt van, akkor az előző képlet alapján az alapmérés szórása átszámítandó 5 s-os átlagolási időre és az új adatokkal már alkalmazható az utóbbi összefüggés is. Dt = D,.--------------, ahol ' A -\- B-t 69
