Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 1. Az esetenkénti vízhozammérés fajtái és alapelvei
40, egymástól a vitorlaátmérőnél nagyobb távolságra levő mérési pontban, időben egymás után történik, 11. a vízhozammérés számítása a pontkiosztástól függő, legszabato- sabb, lehetőleg szubjektív hibától mentes eljárással történik, 12. a műszert legalább 30 mérési pont alapján hitelesítik és a hitelesítési egyenletet numerikus kiegyenlítéssel határozzák meg. A) A szelvényterület meghatározása kis mélységek (0—5 m) és kis sebességek (0—1,5 m/s) esetében mm, vagy cm osztású, legfeljebb 6 m hosszú mérőléccel, szondarúddal (mérőrúddal) történik áthidalásról, vagy nagyobb szélesség esetén, ha áthidalás nincs és nem is létesíthető gazdaságosan, akkor a szelvény méretével arányos nagyságú vízi járműről. Nagyobb sebességek, vagy nagyobb mélységek esetében csőrlővel mozgatott ólomsúllyal végzendő a mérés áthidalásról, kötélpályáról vagy vízi járműről. Nagyobb mélységek esetén a szelvényfelvétel elvégezhető csónakról ultrahangos mélységmérővel, vagy mélységregisztrálóval is, ha a meder elég egyenletes, nem nagyon iszapos és a vízfolyásban nincsenek forgók, légbuborékok. B) A sebességmérés legegyszerűbb eszköze a felszíni és a botúszó. A leggyakrabban használt műszer a forgóműves sebességmérő. Ritkábban kerül sor a torlónyomáson alapuló mérőeszközök alkalmazására. Ilyenek az egyszerű billenőlapok vagy rugalmas lapok elektromos jelzéssel is, és különféle szondák: Pitot-cső, hengeres és gömb alakú szondák, Pitot— Venturi szondák, mérőfejek stb. Különleges esetekben, főleg kísérleti célra, néha alkalmazásra kerülnek az ultrahangos és elektromágneses szondák is. Főleg a sebesség pulzációs jellemzőinek a meghatározására a hőfilmes szondákat fejlesztették ki megfelelő regisztráló és elektronikus értékelő berendezésekkel együtt. Kis sebességek mérésére kis és nagy szelvényekben egyaránt a termisztoros sebességmérő ajánlható. Az átfolyási középsebesség olyan helyeken, ahol a szelvény területe megbízhatóan nem határozható meg, egyes esetekben megmérhető jelzőanyagos átfolyási vizsgálatok segítségével is. a) Az úszók mérésre csak akkor használhatók, ha megfelelő hosszúságú egyenes, minden akadálytól mentes mederszakasz van, az áramlás párhuzamos a mederrel és szél nem zavarja a mérést. A felszíni úszókkal való mérés csak kis vízmélységek esetén nyújt elfogadható eredményt, bár ebben az esetben is a függélyközépsebesség számításához felvett szorzótényező értéke meglehetősen nagy bizonytalanságot rejt magában, hacsak nincs mód a szorzótényező helyszíni kísérleti meghatározására. Prizmatikus meder és 0,3 m-nél nagyobb mélység esetén, ha biztosítani lehet, hogy az úszó alja és a mederfenék közt ne legyen több, mint 5 cm távolság, akkor a botúszók, illetve merülő úszók igen jól alkalmazhatók a függély középsebességének meghatározására. Fokozott gondossággal, a mérési követelményeknek megfelelő körülmények közt végezve a botúszós mérést, a szélső pontosság is elérhető vele. b) A forgóműves sebességmérők a legkülönbözőbb méretben (0,5— 100 cm 0), vízszintes, vagy függőleges tengellyel (európai, illetve amerikai 55
