Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 2. A mérőmagasság elvén működő berendezések mérőjelképzői

Természetesen hazai szabványos előírások hiányában a fentiek szerint kivitelezett mérőberendezést hitelesíteni kell. A mérőszakasz felépítésére egyébként a mérőtorok beömlésű Venturi-csőre elmondottak irányadók (2.2.3.3 fejezet).

2.2.5 Pontszerű mérők, szondák

A különböző fajtájú torlócsövek az áramlás egy pontja környezetében kialakuló átlagsebességet mérik úgy, hogy azzal valamilyen összefüggés szerint (általában négyzetes) arányos mérőmagasságot állítanak elő. Tekintettel arra, hogy a mérőjelképzés a keresztmetszetnek csupán egy „pontjában” történik, ezeket a mérőjelképzőket folyamatos vízhozammérésre csupán több üzemállapotban (az adott esetben szóba jöhető üzemi tartományt jellemző vízhozamok) végrehajtott hitelesítéssel ajánljuk. Nyomásveszteségük általában jelentéktelen.

A következő szondák alkalmazását ismertetjük:

— Prandtl-cső, Pitot-cső;

— felületi mérőfej;

—• Vénturi-szonda;

— Dali—Pitot-féle szonda;

— Elliot Nathan-féle szonda.

2.2.5.1 Prandtl-cső, Pitot-cső

A szonda szabványos kialakításával és a kialakítást meghatározó hidraulikai tulajdonságokkal az MSZ 1709/2 lap—67 „Folyadékárammérés; mérés torlócsővel” c. szabvány foglalkozik [35].

A félgömbvégű Prandtl-cső szabvány szerinti kialakítását és méreteit a IV—2.46. ábra tünteti fel. A szonda anyaga bronz vagy rozsdamentes acél.

TV—2.46. ábra. A félgömbvégű Prandtl-cső jellemző méretei

537