Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 2. A mérőmagasság elvén működő berendezések mérőjelképzői

táblázatban megadott zavartalan csőhosszok kétszerese a mérési eredmények pontosságának fokozása érdekében.

— Ha a csővezetékbe egy vagy több elzárószervet is be kell építeni (különösen szabályozás céljából), akkor azokat a Venturi-cső utáni szakaszba kell beépíteni. Ha a Venturi-cső elé kell elzárószervet beépíteni, akkor a tolózár legyen és a mérések alatt legyen teljesen nyitva.

A IV—'2.4. táblázat adatait kísérleti úton határozták meg úgy, hogy a Venturi-csövet megelőző egyenes csőszakasz előtt elhelyezett csőidom, vagy szerelvény előtt hosiszú egyenes szakasz volt beépítve. Ez a gyakorlatban rendszerint nem valósítható meg és ezért a következő irányelveket kell figyelembe venni:

— Ha a szűkítőelem szabad térből, vagy nagy tartályból vezető csőbe van beépítve, akár közvetlenül, akár az említett táblázatban jelzett valamely csőidom vagy szerelvény után, akkor a szabad tér vagy felszín és a szűkítőelem közötti egyenes csőszakasz nem lehet 25 D-nél rövidebb.

— Ha a szűkítőnyílást több olyan szerelvény után építik be, amelyek nem 90°-os könyökök, akkor a következő szabályt kell alkalmazni:

a szűkítőelemet közvetlenül megelőző szerelvény és a szűkítőelem közt azt az egyenes csőhosszat kell biztosítani, amelyet a IV—2.4. táblázat a megelőző szerelvényre előír az adott átmérőviszony (/?) esetében. Ezenkívül a Venturi-csövet megelőző szerelvények közt biztosítani kell a táblázatban e további szerelvényekre, de ß = 0,7 átmérőviszony esetére előírt minimális egyenes hossz felét, függetlenül attól, hogy az átmérőviszony (ß) az adott esetben ténylegesen mekkora.

A csővezetéket el lehet látni öblítőnyílásokkal, amelyeken át az esetleges szilárd hordalék és a mérendőtől különböző folyadék előzetesen eltávolítható. Mérés alatt természetesen ezeknek zárva kell lenniök.

A mérőtorok beömlésű Venturi-csövek néhány alkalmazható kialakítása a IV—2.24. ábrán látható. A beépítésre vonatkozó legfontosabb előírások a következők:

A Venturi cső előtt és után biztosítani kell a minimális, egyenes, zavarásmentes csőhosszakat. Ezek, mint arról már a 2.2.1.3 fejezetben írtunk, a IV—2.3. táblázatban található zárójel nélküli értékek.

— A mérővezeték szükség esetén öblítőnyílással is ellátható. Átmérője legyen kisebb, mint 0,08D és a mérési megcsapolástól 0,5D-nél nagyobb távolságban helyezkedjen el.

— A mérőszakasz átmérőjét (D) több mért átmérő átlagaként kell meghatározni, amely átmérők egyenletesen elosztott meridiánsíkokban fekszenek 2D távolságon belül a belépő homlokfelület előtt. Legalább négy átmérőt kell mérni.

— A mérőtorok beömlésű Venturi-cső a csővezetékkel és a gyűrűkamrákkal egytengelyű legyen. A gyűrűkamrákat úgy kell központosítani, hogy azok sehol se nyúljanak be a csővezeték belsejébe.

— A tömítések lehetőleg vékonyak legyenek és sehol se nyúljanak be a csővezetékbe. A Venturi-cső és a gyűrűkamra közé helyezett tömítések ne lógjanak be a gyűrűkamra belsejébe.

— A beépítésnek egyéb vonatkozásban a mérőtorokkal kapcsolatban leírtaknak kell megfelelni (ld. 2.2.2.3 fejezet).

518