Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 2. A mérőmagasság elvén működő berendezések mérőjelképzői

A mérőtorok beömlésű Venturi-cső tengelyszimmetriás kialakítású; körívekkel határolt konfuzorból, hengeres torok részből és kúpos diffuzorból áll. Kialakítására vonatkozóan igen lényeges a következő előírások betartása:

— A konjuzor áramlással szembe eső részének kialakítása azonos az ISA 1932 fajtájú mérőtorokéval. Az ide vonatkozó előírásokat Id. a 2.2.2.1 fejezetben.

— A hengeres torokrész két szakaszra (E és E’) osztható. Az E jelű szákasz hossza b = 0,3 d; átmérője d. Az E’ jelű szakasz hossza 0,4 d.

— A torok átmérője (d)

50 ^ d <: 500-YCM3 « 390

(tekintettel arra, hogy a szőkítési szám m <L 0,6);

A torok bármelyik két átmérőjének különbsége legfeljebb + 0,001 d lehet.

— A diffuzornak az E’ to- rdkrészhez lökerekítés nélkül kell csatlakozni, de az esetleges sorját és öntési revét el kell távolítani. A diffuzor csúcsszöge (9) legyen kisebb, mint 30°.

Az átfolyási szám gyakorlatilag nem függ a diffuzor hosszától (L), de csúcsszöge és ezzel összefüggésben hossza befolyásolja a nyomásveszteséget.

— A mérőtorok kiömlésű Venturi-cső anyaga rendszerint fém, de lehet más, eróziónak és korróziónak ellenálló anyag is.

— A szűkítőelem belső felületének átlagos érdessége legfeljebb 10—50 d lehet.

Általában bármilyen anyagból készíthető, ha az a mérések teljes tartama alatt kielégíti

IV—2.17. ábra. Hosszú diffuzorú beömlésű Venturi-cső jellemző méretei

IV—2.18. ábra. Rövid diffuzorú mérőtorok beömlésű Venturi-cső jellemző méretei

509