Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

I. Dr. Starosolszky Ödön: A vízhozammérés a vízgazdálkodás alapja - 5. A vízhozammérés hibaszámítása

Ha Hm-m <C H, akkor amérőberendezés az előírt tűrésen belül mér; ha Jírnjn = H, akkor a mérőberendezés alsó mérési határán épp az elfogadható tűréssel mér;

ha viszont Hmin > H, akkor a berendezés az előírt tűrésnek nem felel meg, tehát vagy a pontossági igényt kell mérsékelni, vagy a mérőmagasságot kell pontosabban (kisebb középhibával észlelni), vagy a berendezést kell áttervezni.

Az előzőekben ismertetett alapelvek értelemszerűen alkalmazhatók egyéb mérési módszer, pl. a sebességmérő szárnyas vízhozammérés esetén is (II—2. fejezet).

5.5 A VÍZMENNYISÉG MEGHATÁROZÁS KÖZÉPHIBÁJA

Az évi vízmennyiséget többnyire a napi középvízhozamokból, esetleg a felrajzolt vízhozamidősor alatti területből számítjuk

V = JQtAt

összefüggés szerint. Az így meghatározott vízmennyiséget valamilyen o„ középhiba terheli, amelynek értéke a matematikai statisztika összefüggései szerint

°v = At \ 2aQ

ahol At az intervallumok hossza, aQ az intervallumbeli középvízhozam középhibája. Ha az évet n db At időtartamra osztottuk

ov = Ai Yu-oq.

Az összefüggés érdekesen mutat rá, hogy a vízmennyiség meghatározás relatív középhibája a vízhozam meghatározás relatív középhibájánál lényegesen kisebb, mégpedig

Qy _ Atjn aQ _ 1 oq_

V At-nQt; Vn Q/;

összefüggésének megfelelően, annak jAn-edrésze lehet.

50