Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 2. A mérőmagasság elvén működő berendezések mérőjelképzői

Kiindulásul adott a:

— D csőátmérő [mm], határértékei:

50 mm D <C 1000 mm;

— Q mértékadó vízhozam [1/s], Reynolds-számmál kifejezett alsó határértéke a IV—2.6. ábra állandósági határgörbéje mentén olvasható le,

felső határértéke:

Rer) < 107

— A h = A ply a kívánt mérőnyomás [vomm], vagy [Hgmm], ahol y az áramló víz fajsúlyát (1. IV—2.2. táblázat), A p pedig a mérőperem előtti és utáni nyomások különbségét jelenti. Ezt a kívánt mérési pontosság, vagy a választott nyomásmérő műszer mérési tartománya határozhatja meg.

1. A szükséges szűkítési szám

IV—2.4. ábra. A nyomásmérő megcsapolások meghatározása szöghelyzete

A (10) egyenletbe behelyettesítve a fenti értékeket és átrendezve, először ma értéket tudjuk kiszámítani.

Ha [A h] = v. o.mm:

Q-103

és ha [A h] — Hgmm:

m a —

m-a

0,1101-D2/zl h Q-103

0,3902-D2-Ya h A IV—2.5 ábra alapján a grafikusan meghatározható, így

d

D

— m =

m-a

a

(14)

(15)

(16)

illetve

d = D2-m

a mérőperem szűkítőnyílása kiadódik.

Megjegyezzük, hogy ez az eljárás elsősorban a kiinduló adatok között említett ReD határokon belül alkalmazható eredményesen, mivel az átfolyási szám (a) változása itt már elhanyagolható. Természetesen folyamatos vízhozammérést is csak ebben a tartományban célszerű megvalósítani.

Abban az esetben, ha a IV—2.6. ábráról leolvasható alsó ReD határnál kisebb tartományhoz tartozó vízhozam méréséről van szó, a (14) vagy (15)

484