Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 2. A mérőmagasság elvén működő berendezések mérőjelképzői

— mérőtorok;

— Venturi-csövek;

— egyéb mérőszűkületek;

— pontszerű mérők, szondák;

— ív és könyökcsövek.

2.1 A MÉRÖMAGASSÁG ELVÉN MŰKÖDŐ MÉRÉS HIDRAULIKAI ALAPJAI ZÁRT VEZETÉKBEN

Feladatunk szempontjából a folyadékáramlás a Bernoulli egyenlettel, és a folytonossági feltétellel jellemezhető.

Vízhozammérésnél a folyadékot összenyomhatatlannak tekinthetjük. A Bernoulli egyenlet jól ismert alakja ebben az esetben-^r- + 0-7h+—= +0-7*2 +— + 9h’ (5)

2 Q 2 Q

ahol v, h, p az áramlás (áramvonal) mentén két keresztmetszetben (1. ill. 2. index) mérhető átlagsebesség, geodetikus magasság és statikus nyomásértékek, míg h’ az áramlási veszteséget jelöli.

Legyen a két keresztmetszet a szűkítőelem előtti csőkeresztmetszet és a szűkítőelem utáni áramcső keresztmetszete, valamint értelmezzük a Bernoulli egyenletet ideális esetre (h’ — 0). A folytonossági feltétel

vl-Fd = /u-F<rv2 (6)

ahol D a csővezeték és d a szűkítőelem átmérője, ju az ún. kontrakciós tényező. A két keresztmetszet viszonyát jelölje az ún. szűkítési szám:

Ezt behelyettesítve (6)-ba:

(7)

vv = /u-m-Vz

Ennek felhasználásával az ideális esetre értelmezett Bernoulli egyenletből (y = Q-g figyelembevételével) a következőket kapjuk:

Vo =

V 1

lla m2 g

(Pi - P>’)

Q = fi-Fa-Vo

VT

/<2 m2

Fa

2 9

(Pl -Pl)

(8)

476