Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

IV. Börzsönyi András: Folyamatos vízhozammérés zárt vezetékben - 1. A folyamatos vízhozammérés alapelemei

Számos vízhozammérési módszernek képezi az alapját az áramló folyadékban létrejövő elektrokinetikus jelenség — feltöltési áram mérése, az elektromágneses indukció, valamint az áramlás keltette örvényáramok észlelése (lásd 4. fejezetet). A gyakorlat korszerű igényeinek (automatizálás, távjelzés) kielégítése céljából mindjobban terjednek az áramlás és hullám- ultrahangos mérőberendezések is (lásd 4. fejezet). Ismert mennyiségű energia bejuttatásával és intenzitásváltozásának mérésével szintén meghatározható a vízhozam, pl. határrétegen keresztül történő hőbevitel és a mágneses magrezonancia alapján működő áramlásmérők (lásd 4. fejezet) esetében.

Egyéb rendelkezésre álló eljárások között érdemes megemlíteni az áramló folyadék súrlódási veszteségének mérésén alapuló módszert. Állandó keresztmetszetű egyenes csőszakaszban áramló víz súrlódás okozta energiavesztesége stabil sebességeloszlás esetén két mérési hely között a mérhető statikus nyomáskülönbségből határozható meg. A nyomáskülönbség lamináris áramlás esetén egyenesen, kifejlett turbulens áramlás esetén pedig négyzetesen arányos a vízhozammal [1], de a csőfalérdesség módosulása befolyásolja. Csővezetékben turbulens áramlás esetén kialakuló zajhatás mértéke szintén az átlagsebességtől, így a vízhozamtól függ. Megfelelően ívelt csőszakaszon átáramló folyadék esetében az áramlási sebességgel arányos magrezonanciafrekvencia-eltolódás tapasztalható (lásd 4. fejezet). A fentiekhez bővebb irodalomjegyzék szintén [2]-ben található.

1.2 MÉRÖJELÉRZÉKELÉS ÉS TOVÁBBÍTÁS

A vízhozam függvényében változó mérőjel megbízható, torzításmentes érzékelése és továbbítása a folyamatos vízhozammérés szempontjából alapvető jelentőségű. A gazdaságosan megvalósítható, gyakorlatilag legfontosabb módszerek részletes tárgyalása során (2., 3., 4. fejezet), illetve a mérő- berendezések szerelési kérdéseivel kapcsolatban (6. fejezet) külön kitérünk erre a problémára, valamint a fellépő zavaró hatásoknak a mérés pontosságára gyakorolt befolyására. Tekintve, hogy az alkalmazások között első helyen a mérőmagasság elvén működő berendezések szerepelnek, ezért ezekkel kapcsolatban mutatjuk be a mérőjel (nyomáskülönbség) közvetlen továbbítását, valamint a különböző rendszerű mérőjelátalakítókat, mint a fotyamatos vízhozammérés alapelemeit.

1.2.1 A mérőjel közvetlen továbbítása

A nyomáskülönbség (mérőjel) közvetlen továbbítása esetén a mérőjelképzőn (lásd 2. fejezet) elhelyezett nyomásmegcsapolásokat a kijelző, regisztráló és számláló műszerrel (lásd 1.3. fejezet) nyomásközlő vezeték köti össze. Közbeiktathatnak eltömődésgátló, légtelenítő és szennyeződéselfogó elemeket is (6. fejezet). Ide tartoznak a higanyúszós és membrános nyomáskülönbség-, illetve mennyiségmérő műszerek, amelyek kijelzős és/vagy regisztráló elrendezésűek, számlálóművel egybeépítve.

A IV—1.1. ábra egy higanyúszós mérőberendezés működési vázlatát tünteti fel [4], Működési módja a következő: két „U”-csőszerűen össze456