Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 8. A mérőműtárgyak építése, hitelesítése és üzeme

kát átadás-átvételi naplóban rögzíteni kell, illetve a műtárgy törzslapot kitölteni csak az említett műveletek elvégzése után szabad.

Csővezetékben mérő berendezések esetében a méret ellenőrzését beépítés előtt jegyzőkönyvileg kell elvégezni és a mérőberendezés törzslapját ez alkalomból el kell kezdeni kitölteni, mivel az utólagos méretellenőrzésekre gyakran csak a berendezés kiszerelése révén lenne lehetőség. A műtárgy elkészülte alkalmával ellenőrizni kell a lapvízmércék helyzetét, illetve a műszerek felszerelése után azt kell ellenőrizni, hogy a műszerek a jellemző értékeket mutassák. Az összekötő csővezetékeket megfelelő módszerrel (vízátfolyatás, rúdátdugás, huzaláthúzás) szintén ellenőrizni kell, mivel előfordulhat, hogy az építés során beléjük dugó került. A műtárgyak évenkénti rendszeres ellenőrzése alkalmával — amelyek időpontját a törzslapra minden alkalommal be kell vezetni — ellenőrizni kell azokat a fő méreteket, amelyeket az átvétel alkalmával ellenőriztek.

8.3 MÉRÖMÜTÁRGYAK HITELESÍTÉSE

A vízhozammérő műtárgyak hitelesítése az a folyamat, amelynek során esetenkénti vízhozammérések segítségével megállapíthatjuk a folyamatos mérésre alkalmas összefüggést a vízhozam és a mérőmagasság között. A mérőműtárgyak esetében az egyedi, részletes hitelesítés ritkán szükséges, mivel éppen az a sajátosságuk, hogy az előírt méretek betartása esetén a vízhozamgörbe megegyezik a tervezettel. Annál inkább szükséges azonban az új típusok hitelesítése, amelyre nézve három eljárás szokásos; hitelesítés

a) műtárgy — kismintán, laboratóriumban;

b) ún. prototípuson laboratóriumban, vagy

c) helyszínen.

Az alkalmazott mérési módszert tekintve, eltérés főleg a laboratóriumi és a helyszíni körülmények közötti különbségben rejlik.

Helyszíni viszonyok között a mérőműtárgyak hitelesítése teljesen hasonló az egyéb műtárgyak hitelesítéséről a II—4.3.13 fejezetben leírtakhoz. Legfeljebb a pontossági igények nagyobbak és így a hitelesítés fokozottabb gondosságú és prototípus esetén nagyobb számú mérést igényel. Ugyanakkor egyedi létesítésnél általában elegendő a mérőmagasság és vízhozam közötti összefüggés ellenőrzése néhány szélső pontban. Leggyakoribb módja a sebességmérő szárnyas mérés a műtárgy felvizében vagy alvizében, annak függvényében, hogy hol lehet kedvezőbb áramlási viszonyokat és sebességértékeket találni.

Laboratórium viszonyok között feltétlenül biztosítani kell a későbbi beépítéshez való hasonlóságot. Ügyelni kell az áramlási viszonyok hasonlóságára és arra, hogy a mérések a teljes vízhozam méréstartományra terjedjenek ki. Ilyen esetben a vízhozamgörbében extrapoláció nem engedhető meg, mivel azt típusgörbeként számos műtárgyra fogják használni. Laboratóriumi viszonyok között a vízszállítást az esetek többségében nagy pontossági mérőbukóval mérik. Persze a helyi adottságok függvényében számos, egyéb mérőberendezés (Pitot-cső, sebességmérő szárny, köbözés, Ven441