Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 7. A folyamatos vízhozammérés egyéb műtárgyai
sarkába állítjuk és oldható bilinccsel rögzítjük. A cső alján 10—15 darab 8—10 mm átmérőjű lyukat készítünk, amelyen át a víz a csőbe jut. A cső tetejére betétet hegesztünk, erre kerül rá 3 csavarral a műszer. A más célból épült műtárgyak csoportjába tartoznak a nem eséscsökkentés céljából épült fenéklépcsők (például malmok túlfolyói, árapasztói). Általában az előbbiekben elmondottaknál kisebb mértékben és nem a teljes vízjátékra kiterjedően épültek. Átalakításuknál ugyanazoknak a szempontoknak kell érvényesülni, mint az eséscsökkentő fenéklépcsőknél; de a helyi adottságok változatossága folytán a megoldások igen különfélék lehetnek. A legegyszerűbb esetben a lebukás szelvényéhez éles szélű bukóéit erősítünk. A 20—30 cm-re kiálló acéllemez azonban nagyobb vízhozamnál erősen rezeghet, könnyen leválhat. Jobb megoldás ha a bukót vasbetonból széles küszöbbel készítjük el. Ebben az esetben a felvíz felől 1 : 2—1 : 3 hajlással rávezetést biztosíthatunk és a bukó előtt a hordaléklerakódást csökkenthetjük. A bukóéi vízszintességére igen gondosan kell ügyelni, különösen, ha kis átbukási magassággal is akarunk mérni. Ha egészen kis vízhozamok mérésére is szükség van, a bukót háromszög nyílással képezhetjük ki. Az oldal hajlása 1 : 3—1 : 5 lehet. A gyakorlati profil ebben az esetben is maradhat. Egészen nagy fenéklépcsőknél a szelvényt összetettnek építhetjük. Az árvízhozamok meghatározására felhasználhatók a keresztező forgalmi utak hídnyílásai. A hidak és átereszek minden esetben duzzasztást okoznak és ha ez elég nagy, a hidraulikai összefüggésekből kísérleti tényezők felhasználásával a vízhozam számítható. Egyes esetekben — hazai viszonyok között, kisvízfolyásokon mindig — kénytelenek vagyunk kifejezetten a vízhozammérés céljára műtárgyat építeni. A műtárggyal szemben támasztott követelmények szerint megkülönböztet j ük a meder jellege szerint: a) beágyazott mederben, h) szétterülő mederben, a vízfolyás szerint: a) kisvízfolyásra, h) közepes vízfolyásra épülő mérőműtárgyat. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben többféle típustervet állítottunk össze, amelyek közül a gyakorlat számára legjobban ajánl- hatókat a továbbiakban ismertetjük. A legkedvezőbb eset, ha a vízfolyás medre beágyazott, vagyis viszonylag kis műtárggyal sikerül a mérést megoldani. Egyszerű szerkezeténél fogva beágyazott medrű kisvízfolyásainkra a Balloffet argentin professzor által kikísérletezett mérőtorkot ajánljuk (III—7.6. ábra). A műtárgy a szabályos hozzáfolyást biztosító és a hitelesítő méréseket megkönnyítő négyszögszelvényű előcsatomából és a torokból áll. A kettő közötti átmenetet hengerfelület alkotja. A felvíz felőli oldalon a vízfolyáshoz 45° alatt hajló, az alvíznél a vízfolyásra merőleges szárnyfalakkal kapcsolódik a mederhez. A torok küszöbszintje — hacsak lehet — egyezzék meg a műtárgy feletti fenékszinttel és a torok alatt surrantósan csatlakozzunk az 5—10 m hosszú alvízi utófenékhez. 28 Vízhozammérés 433
