Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 7. A folyamatos vízhozammérés egyéb műtárgyai

A Venturi-cső (III—7.2. ábra alkalmazásának ebben az esetben alapvető szabályai, illetve feltételei Győrke Olivér kísérleteit is figyelembe véve:

1. A vízmérő óra legalább 5 cm mérőmagasságot kíván meg, vagyis a csőben 0,7 m2 3 4 5s-nél nagyobb középsebességet. Ennél kisebb középsebességnél vízmérőóra nem működik jól.

Ili—7.2. ábra. Csőáteresszel egybeépített Venturi-cső

2. A Venturi-cső előtt és után legalább a csőátmérő négyszeresének megfelelő zavartalan egyenes csőszakasz legyen.

3. A vízmérő óra teljesen vízhatlan aknában helyezendő el oldalt, a cső középmagasságában, tehát a víz szintje alatt. Az órát nem szabad a legkisebb vízszint fölé tenni, nehogy levegő jusson bele.

4. A nyomásvonal a legnagyobb mérőmagasság esetén se szálljon le a szűkületnél a cső tetővonala, még kevésbé a tengelyvonal vízszintes síkjában elhelyezett megcsapolások alá.

5. Az alvíz nem szállhat lejjebb, mint az alsó csőtorkolat felső éle feletti egyharmad átmérőnek megfelelő vízborítás. Kisebb sebességnél 12— 13 cm-es vízlépcső) elég, ha a cső felső élét 5 cm-es vízoszlop takarja. (Ez tulajdonképpen a felvíz felőli légbeszívás meggátlásának feltétele.)

A fenti szempontok esetleg megkívánják a Venturi-cső süllyesztését.

A gravitációs vízkivételekkel kapcsolatban felszerelt kúpos Venturi- cső nemcsak differenciál manométerrel vagy mellékáramkörű vízmérő órával működtethető, hanem nyílt aknában való vízszintészleléssel is. A megcsapolások egy-egy aknába kötnek be, amelyekben a piezometrikus nyomásnak megfelelő vízszintek alakulnak ki. Fontos követelmény, hogy a torokhoz tartozó aknában a vízszint sohasem süllyedhessen az aknához ve424