Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 6. Mérőnyílások, zsilipek és vízadagolók
A nagyobb szivornyákat szabályozható tolózárral is ellátják, s így a vízhozam nagyságát szabályozzák. (Ebben az esetben a szivornya víz- szállítását már háromváltozós nomogram jellemzi.) A szivornyával való mérés szabályai a következők: a) A szivornyát a töltésen átfektetve úgy helyezzük el, hogy a töltés koronája vízszintesen feküdjék, tengelyvonala pedig függőleges síkban legyen. Az egész kis méretűeket már előre megtöltjük vízzel. b) A szivornyát a tetején levő csapon át vízzel megtöltjük. (Előtte a kifolyó nyílásait csősapkával vagy agyagdugóval elzártuk.) c) A szivornyát nyitjuk és megvárva a permanens állapot beálltát leolvassuk a szivornya két szárára elhelyezett közös nullpontú (a szár hajlásúnak megfelelően készített) cm-osztáson az alsó és felső vízállás nagyságát, gondosan ügyelve, hogy a töltéskoronán fekvő rész vízszintes legyen. (Ezt libellával célszerű beállítani.) d) A vízszintkülönbség függvényében a III—6.11 ábrán leolvassuk a vízhozamot. Nagy szivomyák is jól felhasználhatók a vízhozam mérésére, ha megfelelő számú méréssel hitelesítették őket. A hitelesítésnél ügyelni kell az üzemi körülményekre, mert több szivornya együttes üzeme esetén nem az egyes szivornyák vízszállítási görbéje módosul. 6.4 A PALÁSTOS VÍZADAGOLÖ A vízadagolók olyan vízkivételi és egyben vízmérő műtárgyak, amelyek a felvízszín viszonylag tág határok közötti változása esetén is ugyanazt a fajlagos (a vízkivételi mű egységnyi szélességére eső) vízhozamot szolgáltatják ki. A műtárgy több nyílással készül, a nyílások zsilipjeinek teljes nyitásával és teljes csukásával lehet a kiszolgáltatott vízhozamot szabályozni (III—6.12—13. ábra). A vízmennyiség, ha a felvízszín bizonyos meghatározott határok között változik, az alvízszín pedig egy előírt határérték alatt marad, csupán a vízkivételi nyílás nyitvatartási idejéből meghatározható. A berendezés előnye tehát, hogy tulajdonképpen vízállás-észlelés nélkül lehet vizet adagolni és a szükséges zsilip nyitvatartási idő d kívánt mennyiségű víz adagolásához előre meghatározható. A vízadagolók víz- szállítására legjellemzőbb a nyitott nyílás egységnyi szélességére — gyakorlatban 1 dm-re — eső fajlagos vízhozam és az a felvízállás, amelynél ezt a névleges vízhozamot szolgáltatja ki. Ettől a vízhozamtól -j-10% és —10%-ra eltérő vízhozamnál érvényesülő felvíz ismét szokásos jellemző érték. Előnyös, ha a hmax, legmagasabb, és a hmin legalacsonyabb felvízállás egymástól távol esik, mert ebben az esetben a vízadagoló tágabb határok közötti felvízszín-változást tűr meg (III—6.14. ábra), anélkül, hogy a vízhozamot + 10%-nál nagyobb relatív hibával szolgáltatná. A III—6.2. táblázatban a hazai alkalmazásra javasolt és tipizált pa- lástos vízadagolók hidraulikai jellemzőit adjuk meg. Mivel a gyakorlat azt kívánta, hogy névleges teljesítmény kerek szám legyen, alkalmazásra a 10, 20, 50, illetve 100 1/s/dm fajlagos vízszállítást fogadtuk el. A nyílásokkal különböző vízhozam kombinációk érhetők el, és így a tipizált műtárgy 418
