Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 4. Mérőbukók

A jelenséget a III—4.13. ábra szemlélteti. Az 1. esetben szabad át- bukás áll elő, a 2. esetben a visszahatási határon van az alvíz, a 3. esetben alulról befolyásolt az átbukás. Az átbukás jellegét — éppúgy mint mérőszűkületeknél — a Lamoen-görbe szemlélteti A görbe bal oldalán a szabad átbukás vízhozamgörbéje, azaz a Q = f(hf) összefüggés, jobb oldalán a kf = (Q, ha) összefüggés szerepel. Utóbbi összefüggés jellemzője, hogy a Q = const vonal egészen a hah-ig vízszintes, mert a Q független a ha-tól, csak hrtől függ. Innen kezdve a Q-const vonal emelkedni kezd, mert az alvíz változó mértékben duzzasztja a felvizet. Ebből következik viszont, hogy azonos felvízhez kisebb vízhozam tartozik.

III—4.13. ábra. Az alulról befolyásolás kialakulása és a Lamoen-görbe

A visszahatás kezdetét jelző visszahatási határ műtárgytípusonként és szűkítési viszonyszámonként más és más, általános szabályt adni rá nehéz, ezért többnyire kísérleti eredményekkel adják meg.

Általában négyszög szelvényű bukóknál a visszahatási határ viszonyszáma, a hjh, érték állandó, ugyanakkor trapéz és háromszög szelvénynél annak következtében, hogy a szűkítési viszony a vízállással változik, haijhf is változik.

Mivel a műtárgy kialakításának egyik hidraulikai szempontból fontos jellemzője éppen az átbukási tényező, a Szerző vizsgálatokat folytatott a visszahatási határral való összefüggésére. Ezek szerint, ha a vízhozamtényező értéke nagy, a visszahatási határ viszonylag alacsony (III—4.14. ábra).

A visszahatási határ változására további adatok találhatók a III—5. Mérőszűkületek c. fejezetben.

374