Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

I. Dr. Starosolszky Ödön: A vízhozammérés a vízgazdálkodás alapja - 5. A vízhozammérés hibaszámítása

5. A VÍZHOZAMMÉRÉS HIBASZÁMÍTÁSA

Mint minden fizikai mennyiség, a vízhozam és a vele kapcsolatos hid- rometriai mennyiségek sem lehetnek mentesek a mérési módszerből eredő hibáktól. A mérnöki tevékenység egyik állandó fő célja ezeknek a mérési hibáknak a csökkentése és a hibalehetőségek lehetséges mértékű kiküszöbölése. Bár a mérési módszerek a technika fejlődésével egyre pontosabbá válnak, mégis mindig számolni kell azzal, hogy eredményük nem maga az abszolút valóság, hanem azt bizonyos pontossággal megközelítő érték. Igen fontos, hogy a pontosságot, azaz a hiba mértékét minél szabatosabban ismerjük.

A mérés hibái két alapvető csoportba sorolhatók:

— a szabályos hibákéra és

— a szabálytalan, véletlen jellegű hibákéra.

A szabályos hibák (I—5.3 fejezet) rendszerint olyanok, amelyek gondos mérés révén szinte teljesen kiküszöbölhetők, vagy megfelelő korrekció révén belőlük viszonylag pontos érték származtatható. A véletlen jellegű hibák ezzel szemben legfeljebb mérőszámukat illetően csökkenthetők, de bizonyos előfordulási valószínűséggel rájuk mindig számítani lehet. Egyaránt előfordulhatnak pozitív vagy negatív értelemben és ezért általában mint a mérési eredmény két lehetséges határát megszabó összeadó-kivo- nandó tagként jelentkeznek, a pontos értéktől való eltérésként.

A vízhozammérési módszerek hibái az egyes mért elemek hibáira vezethetők vissza, ezért bizonyos eltérés jelentkezik a hibákban a mérési módszerek függvényében.

A mérés durva hibáiról csupán a I—5.3 fejezetben fogunk röviden írni, ha a mérési módszer alapvető szabályait betartjuk, ilyenek nem fordulhatnak elő. A számos lehetőség közül csupán néhány jellemzőt sorolunk fel:

— durva, szabályos hibát okoz, ha a vízmérce nullpontja nem egyezik meg mérőműtárgyak esetében a zérus vízhozamhoz tartozó küszöbszinttel;

— hitelesítés alkalmával durva hibát okozhat, ha a vonatkozási vízmérce (vízmércék) nullpontja a méréssorozat folyamán elmozdult;

— durva hiba oka lehet a vízmérce akna eltömődése, és ennek következtében a hibás vízszintleolvasás;

— sebességmérő szárnyas mérésnél durva szabályos hibát eredményez a szárny hitelesítési egyenletének bármilyen szabályos eltérése (pl. rozsdás, kopott műszer, régi egyenlet, más műszerre vonatkozó egyenlet stb.);

— műtárggyal végzett mérésnél durva hibát eredményezhet a vízhozamtényező megváltozása (pl. a műtárgy megsérülése, vagy az átfolyási felület eltömődése miatt) stb.

Hangsúlyozni kell tehát, hogy a következőkben (5.1—5.2 fejezetben) ismertetett hibaszámítás csak a szabálytalan, véletlen jellegű hibákra érvényes. Ennek megfelelően a hibaszámítás előtt a mérési sorozatból a szabályos hibát tartalmazó tagokat ki kell zárni. Ezt a célt segíti elő az ún.

3*

35