Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
III. Dr. Starosolszky Ödön: A folyamatos vízhozammérés nyílt medrekben - 1. A folyamatos vízhozamnyilvántartás alapjai
III. A FOLYAMATOS VÍZHOZAMMÉRÉS NYÍLT MEDREKBEN 1. A FOLYAMATOS VÍZHOZAMNYILVÄNTARTÁS ALAPJAI Az I—2.2 fejezetben röviden rámutattunk a folyamatos vízhozammérés iránti igényekre. A folyamatos mérést célszerű nem az esetenkénti mérésnél jól bevált módszerekkel végzett mérés sűrítésével, hanem a sajátos követelményeknek jobban megfelelő módszerekkel végezni. Természetesen a gazdaságosság alapján (4.2 fejezet) lehet dönteni, hogy melyik célszerűbb: rendszeresen esetenkénti méréseket végezni vagy eleve a folyamatos mérésre berendezkedni. Igen hevesen változó vízszinteknél az esetenkénti mérés nem adhat jellemző értéket. A folyamatos vízhozamnyilvántartás fizikai alapja a vízmélység (vízállás) és a vízhozam közötti egyértelmű kapcsolat. A gyakorlatban három eset van: aj a természetes mederben esetenkénti mérések adataiból megszerkesztjük a vízhozam és vízállás közötti összefüggést, két vagy háromválto- zós vízhozamgörbét szerkesztünk; b) a mederbe más célból épített műtárgyakat esetenkénti mérések segítségével hitelesítjük, azaz megszerkesztjük a vízhozam és a jellemző mérőmagasság közötti kétváltozós kapcsolatot, vagy esetleg a változó átfolyási méretet harmadik változóként bevonva háromváltozós kapcsolatot, a folyamatos nyilvántartásra hitelesítési görbét (görbeséget) használunk; ej a mederbe mérőműtárgyat építünk, amely mesterségesen előállítja a mérőmagasságot, és így lehetőség szerint kétváltozó vízhozamgörbét kapunk. A három módszer pontosság szempontjából növekvő sorrendiséget mutat. Ugyanakkor költségek szempontjából az első szokott a legolcsóbb lenni. Az esetek többségében nagy és közepes vízfolyáson az aj és b); kisvízfolyáson a ej módszer az uralkodó. A folyamatos vízhozam-nyilvántartáshoz tehát elegendő egyrészt a vízhozam és vízállás közötti kapcsolat állandósítása, másrészt a vízállások folyamatos észlelése. Napjainkban a folyamatos vízállásészlelést a különféle regisztráló műszerekkel, a rajzoló vízmércékkel végzik, és a helyi lap- vízmérce csak előbbiek beállításához szükséges. Fejlettebb formája az észlelésnek, midőn nem a helyszínen regisztrálnak, hanem az adatokat távjelző rendszeren át elvezetik az érdekelt üzemhez vagy központi adatgyűjtőhöz. A folyamatos mérés távlati célja a vízmennyiség és a jellemző vízhozamok meghatározása. Ezért az észlelési adatokból megfelelő formában idősorokat, vízmennyiségeket és jellemző vízhozamokat kell előállítani. A folyamat szokásos lépései a következők: 19 Vízhozammérés 289
