Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 6. Egyéb sebesség-, illetve vízhozammérési módok

II—6.11. ábra: Változtatható méretű mérőnyílás

pedig vagy a kifolyási nyílás alatt legyen, vagy pedig az is teljesen borítsa el a nyílást. Első esetben mint szabad kifolyást, a másik esetben mint nyomás alatti átfolyást számolhatjuk a vízhozamot a vízállások és a kontrak- ciós tényező ismeretében. A gyakorlatban célszerű a mérőlapot külön hitelesíteni a mérés számára. A vízállást mind az alvizen, mind a felvizen mm-es pontossággal kell végezni. A mérésnél szabad kifolyás esetén a fel- víz legalább 5 cm-rel legyen a nyílás felső éle felett, nyomás alatti átfolyásnál pedig az alvíz legyen 5 cm-rel felette, és a nyomómagasság is legyen legalább 5 cm.

A szivornyákat főleg az öntözési gyakorlatban használják. Ezeknek a szivornyáknak azonban csak egy része készült vízhozammérésre, nagyobb részének vízkivétel a feladata. Használatukra ott kerülhet sor, ahol az egész vízfolyást elzárhatjuk, vagy ahol a vízfolyásból csak a szivornyával kivett vizet kívánjuk mérni.

A szivornya általában trapéz alakban hajlított cső, melyben vízmozgás indul meg, ha a vízzel feltöltött cső két végénél vízszintkülönbséget hozunk létre. Amennyiben a cső mindkét vége víz alatt van, akkor a vízhozam az alábbi képletből számítható.

Q = 3,475 uh d2 ]/h.

ahol /uk közepes átfolyási tényező, d a csőátmérő és h a vízszintkülönbség. A értéke 33 és 120 mm-es átmérő és 91 és 170 cm-es hossz esetén 0,60 és 0,70 közt változik úgy, hogy a 65 mm-es átmérőnél éri el a legnagyobb értéket.

283