Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 6. Egyéb sebesség-, illetve vízhozammérési módok

vagy lecsavarni a vízhozamnak megfelelően, a vízállás leolvasásához pedig jól csillapított vízszínű vízállásmutatót kell elhelyezni. A mérésnél az edényt úgy kell elhelyezni, hogy az edény hosszten­gelye függőleges legyen, a beömlő víz a lehető legkisebb hullámzást okozza, és az edényből szabadon folyhasson el a víz. Gondoskodni kell a vízállás észlelésénél a hullámzás kellő csillapításáról a beömlő víz szétosztásával, nagyfelületű úszóval és külön vízállásmutató üveggel. A nyílások közül annyit kell kinyitni, hogy a vízoszlop magassága ne legyen 0,4 m-nél ki­sebb, és ne legyen az edény méreteinek növekedése miatt 1 m-nél lénye­gesen nagyobb. Még ebben az esetben is a mérési helyen mintegy 1,5 m-es vízszintkülönbség szükséges. Erre hazai vízfolyásaink legnagyobb részé­nél nincs lehetőség. Jól foglalt források, csöveken keresztül érkező víz és zuhatagos vízfolyások mérésére azonban jól felhasználható mérési mód a danaidával való mérés, mivel könnyen kezelhető, elég tág határok közt mér és kellő pontosság érhető el vele. A Venturi-csatornák elve alapján készítenek hordozható mérőcsa­tornákat is. Egyes esetekben a helyszínen állítják össze a mérőcsatornát könnyen hordozható elemekből, más esetekben pedig a terelő elemeket és a mérőszűkületet összeszerelve szállítják a helyszínre. Mindkét esetben a szűkületben rohanó vízmozgás áll elő, ami elválasztja az alvizet a fel víz­től, és így a vízhozam csak a felső vízállás függvénye. A vízállás és vízho­zam összefüggése hitelesítéssel határozható meg. A Venturi-csatornák mé­retezéséhez és vízemésztésük meghatározásához a III. fejezetben talál­ható részletes tájékoztató. A hordozható Venturi-csatornákkal való mérésnél a mérési előkészü­letek, a mérőeszköz elhelyezése a leglényegesebb feladat. Mérőhelynek azok a helyek felelnek meg, ahol a meder elég keskeny, hosszabb szaka­szon egyenes és anyaga homok vagy agyag. A Venturi-csatorna elhelyezé­sénél gondoskodni kell arról, hogy a csatorna tengelye megegyezzen a so­dorvonal irányával, a csatorna oldalfalai függőlegesek és a feneke vízszin­tes legyen, a csatornát a víz ne kerülhesse meg. A vízhozam megállapítá­sához szükséges vízállás leolvasása csakis a vízállás állandósulása után végezhető el. A hordozható mérőbukó használatának feltételei megegyeznek a Ven- turi-csatorna alkalmazásának feltételeivel, de elkészítése és szállítása köny- nyebb. Maga a mérőberendezés oldalkontrakciós Bazin-bukó. A bukó lapjá­hoz alul L-alakban célszerű talpat szerelni, mivel kellő terheléssel nagy­mértékben fokozható a bukó állékonysága. A bukó szélessége kisebb a mérendő vízfolyások szélességénél. A szelvényt a bukóhoz ékhoronnyal csatlakozó lapok leverésével zárjuk le. Ezeknek a lapoknak természetesen minden esetben felduzzasztott víz színe fölé kell érni, nehogy az átbukó vízsugár szélessége nagyobb lehessen a bukó szélességénél. A mérés pontosabbá tétele érdekében, főleg csövön érkező víz hoza­mának mérésére csillapító aknával, mérőtűvel ellátott Thomson-bukót is alkalmaznak (II—6.10. ábra). Nagyobb méretű, gravitációs csővezetékek esetén, főleg szennyvíz csatornákban a mérőszűkületek elhelyezhetők íel­281

Next

/
Thumbnails
Contents