Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 6. Egyéb sebesség-, illetve vízhozammérési módok
A nagy kezdeti ellenállás és az ellenállás hőmérsékletre bekövetkező nagy változása lehetővé teszi a hosszú csatlakozó kábel alkalmazását és nem igényli a hőkompenzált, kis elektromoscsillapítású vezeték használatát. A termisztoros sebességmérő hőtehetetlensége viszonylag nagy. Emiatt pulzációs jellemzők meghatározására nem alkalmazható. A sebesség irányára sem érzékeny és így mindenkor a sebességvektor teljes nagyságát méri. A termisztoros sebességmérő elvi megoldása A termisztcrok disszipációs tényezője, hőátadási koefficiense függ a környezete anyagától és mozgásától. Ezt a jelenséget hasznosítják homogén közegek áramlásának meghatározására, mivel a disszipációs tényező változásával az álló vízben adott hőmérsékletre fűtött termisztor hőmérséklete csökken és ezzel együtt az elektromos ellenállás nő, ami elektromos mérésekkel jól meghatározható. Az ellenállás meghatározása történhet soros kapcsolásban, vagy híd kapcsolásban. Soros kapcsolásban a termisztoron létrejövő feszültségesés különbséget kell meghatározni, ami álló és mozgó víz esetében jön létre. Hídkapcsolásban a mérőhidat állóvíz esetén egyenlítjük ki és mozgó víz esetében mérjük a híd áramát. Két termisztor alkalmazásával ez a kapcsolás alkalmassá tehető néhány C° hőmérséklet-ingadozás automatikus ki- egyenlítésére is. Ez azonban a mérőfej méreteit nagymértékben megnöveli, mivel a mozgást érzékelő termisztor felett helyet kell biztosítani az állóvíz hőmérsékletét figyelembe vevő termisztornak is. Ez természetesen a mérő termisztor körüli áramlást is zavarja és ugyanakkor a különböző hőmérsékleten való hitelesítést és a hőmérséklet mérést nem küszöböli ki. Ennél a megoldásnál nehézséget jelent az is, hogy a két termisztornak azonos karakterisztikájúnak kell lenni, ami igen gondos válogatást és hosszas előzetes mérést igényel. Az általunk kifejlesztett műszernél elektromechanikus kompenzálást alkalmaztunk. Itt ugyanazt a termisztort használjuk fel a mérőhíd különböző hőmérsékleteken és állóvízben való kiegyensúlyozásához, mint a sebesség méréséhez egy kívülről elmozdítható, megközelítőleg hőszigetelő és megfelelő méretű tartály alkalmazásával (II—6.6. ábra). A kiegyensúlyozásnál a termisztoron minden hőmérsékletnél azonos feszültségesést hozunk létre. A termisztort tartó berendezés a helyszíni mérésekhez 21 mm átmérőjű rúdra erősíthető, a laboratóriumi mérésekhez mérőtűhöz, vagy 6—8 mm átmérőjű tartócsőhöz csatlakoztatható. Az állóvizet előállító tartály helyszíni méréseknél alul zárt henger és elfordítható, laboratóriumi méréseknél felhúzható henger. A tartály mindkét esetben műanyagból készül és méretének olyannak kell lenni, hogy a víz mozgásából származó disz- szipációt minimálisra csökkentse, de a víz hőmérsékletét engedje érvényesülni a tartály belsejében is. A tartály elmozdítása után az áramlást nem zavarja (II—6.6. ábra). 18* 275
