Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
neáris zsilipnyitás-szelvényterület összefüggés esetén mégis ezt a szerkesztést kell alkalmaznunk. Sugársor szerkesztése esetén a legnagyobb zsilipnyíláshoz az átlagos vízhozamtényezővel kiszámítjuk a vízhozam értékeket különböző nyomómagasságok mellett. Ezek értékét úgy választjuk meg, hogy a köztük előálló vízhozam növekedés ne haladja meg az 5%-ot, és kerek centiméterek legyenek. Ilyen esetben ugyanis a lineáris interpoláció megengedhető, mivel interpolálás nélkül sem haladja meg az elkövetett hiba a hitelesítés átlagos hibájának a mértékét. Ugyanakkor célszerű azokat az egyeneseket kihagyni, amelyeknél a vízállás leolvasásából származó hiba miatt eleve nem lehet a kellő pontosságot biztosítani, vagyis az 1—10 cm közti vonalakat 1 cm-es leolvasási pontosság mellett el lehet hagyni. Végül a legnagyobb nyílásnál ábrázolt pontokat összekötjük a kezdő ponttal. Parabolasereg szerkesztésénél néhány jellemző nyomásnál és az előforduló kerek zsilipnyílásoknál kiszámítjuk a vízhozamértékeket az átlagos vízhozamtényezővel és a kapott pontsorokat parabolavonalzóval összekötjük. Mindkét esetben a milliméterpapírra felrakott grafikonon feltüntetjük a hitelesített műtárgy pontos elnevezését, a tengelyekre és a görbék mellé a megfelelő paramétereket, az alkalmazott hitelesítési egyenletet, a hitelesítés érvényességét, a grafikon felrakásához szükséges adatokat, a hitelesítés pontosságára utaló megjegyzéseket, a hitelesítés idejét és a hitelesítő aláírását pecséttel. Átbukásnál, állandó nyíláson való kifolyásnál a megfelelő parabolákat számoljuk, majd ábrázoljuk. Ebben az esetben egy görbével ábrázolható a vízhozamgrafikon. Változtatható nyílás, azaz tiltás bukó esetén ismét görbesereget kell szerkeszteni a felvíz, a zsilipnyílás függvényében. A paraméterek helyzete szükség szerint felcserélhető. Nagyjából állandó felvíz esetén a zsilipnyílást ábrázoljuk a vízszintes tengelyen, és a vízhozamot a függőlegesen, vagy felcserélve, paraméternek választva a felvizet. A grafikonok megszerkesztése után a hitelesítés pontosságának megállapítása következik. A műtárgyak vízszállításának a pontosságát csakis vízhozammérések alapján tudjuk meghatározni. Ebből viszont az következik, hogy a hitelesítések hibáinak számításában bennfoglaltatnak a vízhozammérések hibái is. Ezért mindenképpen arra kell törekedni, hogy a vízhozammérések hibáit minimálisra csökkentsük. Ezt a célt szolgálja a legmegfelelőbb mérési mód és mérési hely kiválasztása a korszerű mérőeszközök használatán kívül. A továbbiakban viszonylag kis hibájú méréseket feltételezve, a hitelesítéseket a vízhozammérések szórásával jellemezzük. A vízhozammérések szórásának a megállapításához felhasználjuk a vízhozamtényező számításánál meghatározott elméleti vízhozamértékeket, amiket az átlagos vízhozamtényezővel szorzunk. Utána képezzük az így számított és mért vízhozamok különbségét, az egyes mérések hibáját. A hibák előjelhelyes értékeinek összege megközelítőleg zérus, hibátlan számítás esetén. Ellenőrzés után az eltérések négyzeteit számítjuk, majd azokat ösz- szegezzük. Az összeget osszuk a mérések számával, majd gyökvonással határozzuk meg a vízhozammérések szórását m3/s-ban Az átlagos vízhozam17* 259
