Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
számításának, az ellenőrzött számításának eredményét, a szelvényterületet és a középsebességet. Végül megjegyzés rovat tartozik hozzá. A nyomtatványok egységesítése érdekében célszerű a különböző paraméterek számára 2—3 üres fej rovattal ellátott oszlopot fenntartani. A törzskönyvbe kerülnek a műtárgyra vonatkozó adatok, fényképfelvételek és helyszínrajzi vázlatok is. Az észlelési adatok törzskönyvezése után a vízhozamokat kétszer számíttatjuk, majd ellenőriztetjük a szabatos eljárás szerint. A számításokat logarléc pontossággal kell végezni, és az adatokat három értékes jegyre kell kerekíteni. A negyedik jegy már nem értékesíthető, mivel magának a számításnak a véletlen jellegű ingadozása 1—2% körül van. Az ellenőrzött számításokat célszerű átvizsgálni, hogy mutatkoznak-e mérési rendellenességek, nagy függélysebesség ingadozások, indokolatlan kis vagy nagy sebességek, meg kell állapítani a mérési határ közeli sebességének arányát, mert ha a szelvény területének 10%-át meghaladja a kis sebesség, a mérés már csak tájékoztató jellegűnek fogadható el. Ezeket az észrevételeket a megjegyzés rovatba vezetjük be a mérést végző személy nevével és a műszer számával együtt. A mérések értékelésénél vesszük figyelembe a mérési napló adatait, melyek a víz átfolyásának jellegére vonatkoznak, vagy másképp figyelembe vehető az egyenlő súlyú mérések összeválogatásánál. A mérések osztályozása azonban nem jelenti egyes mérések kizárását a további számításokból, hacsak durva mérési hiba nem mutatkozik, vagy teljesen rendellenes üzemelésre nem utal a mérési napló. A számított értékek alapján történik a vízhozamtényezők meghatározása. A vízhozamtényezők meghatározását táblázatosán célszerű elvégezni. A táblázatban feltüntetjük a mérés sorszámát, a megfelelően értelmezett nyomó magasságot, a zsilipnyílást, illetve a megfelelő paramétereket, az ellenőrzött vízhozammértékéket. Zsilipek vízhozamtényezőinél számítjuk a Vh értéket és a zsilipnyílást szorozzuk a b Y'Zg-vel, majd a két utolsó oszlopot összeszorozzuk. Ez adja az elméleti vízhozamot. Az utolsó oszlopba a mért és az elméleti vízhozam hányadosa kerül, a vízhozamtényező. Más átfolyási típusnál értelemszerűen változik a nyomás értelmezése és más hatványkitevővel kell a számítást végezni. Az egyes vízhozamtényezőkből elvileg a legkisebb négyzetek módszere alapján kiegyenlítéssel kellene meghatározni a közepes vízhozamtényezőt. A gyakorlatban azonban a tényezők egyszerű számtani átlagát képezzük. Ez az átlagérték alkalmas arra, hogy segítségével megvizsgáljuk a műtárgy vízhozamtényezőj ének tulaj donságait. Először is megvizsgáljuk, hogy az átlagértéktől való eltérés maximuma milyen értékű, majd a szabályos jellegű összefüggéseket határozzuk meg, ha ilyenek mutatkoznak. Az átlagtól való maximális eltérés nem haladhatja meg a 10—15%-ot. Nagyobb eltérések arra mutatnak, hogy hibás méréssel van dolgunk, vagy rendkívüli mérési körülmények, illetve üzemelési állapot volt a kérdéses méréseknél. Amennyiben ezek valamelyike utólagosan bizonyítható, a szóban forgó mérést el kell hagyni, és az átlagot újra kell meghatározni. Ellenkező esetben ezek a mérések bent maradnák az átlagban, és a pontosság számításában is. 17 Vízhozammérés 257
