Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján

lelés pontoságát a számított vízhozamgörbe ismeretében a megengedhető vízhozameltérések alapján visszafelé számítva határozzuk meg a különböző mérési tartományokra. Ugyanez vonatkozik a zsilipnyitásokra és más pa­raméterekre is. A zsilipnyitással derékszögű négyszög szelvény esetén a víz­hozam lineáris kapcsolatban van és ezért, ha 5 százaléknál nagyobb hibát nem engedünk meg a vízhozam meghatározásban, akkor cm-es pontosság­gal észlelve a nyitás mértékét, 25 cm-nél kisebb nyitást nem engedhetünk meg, vagy a leolvasás pontosságát kell növelnünk. Amennyiben általában 30 cm-nél kisebb nyílások használata is előfordul, ill. főleg ilyen nyílások­kal üzemelnek, akkor a hitelesítésnél milliméteres pontossággal kell vé­gezni az észlelést, és üzemelésnél pedig elő kell írni, hogy kerek osztások­hoz kell állítani a zsilipeket, esetleg megfelelő reteszelő berendezésről kell gondoskodni. A részletes mérési program kidolgozásához hozzátartozik még a szük­séges mérések száma és a felölelendő mérési tartomány meghatározása a mérések elosztásával. Pontos hitelesítéshez, melynek alapján részletes pontossági vizsgálat végezhető, legalább 30 mérés szükséges a teljes üzemelési tartományon belül egyenletesen elosztva. A gyakorlatban jól használható hitelesítések­hez általában elégséges jól hitelesíthető, egyszerű műtárgyaknál 20 mérés. Ebből azonban pontossági számítás már csak tájékoztató jelleggel végez­hető. Közelítő hitelesítésre, vagy kis tartományon belül működő egyszerű műtárgyak hitelesítésére 10 mérés is elégséges, ha a pontosság számszerű értékére nincs szükség. Meglevő hitelesítések, tanulmányozott műtárgyak vízhozamtényezőinek ellenőrzésére legalább három mérés szükséges, azo­nos paraméterek mellett. Ezen az alapon azonban a pontosságra szám­szerű érték nem határozható meg, mindössze arról tájékoztat, hogy szük­ségesek-e további mérések, vagy pedig elfogadható az előző mérések ered­ménye, mivel változás, eltérés nem mutatkozik. Három önálló mérés a vízhozammérés megbízhatóságának fokozása miatt szükséges. A méréseket kellő számú ismétlés esetén egyenletesen osztjuk ki a mérési tartományon belül. Kisebb számú mérés esetén a mérési tarto­mány szélső eseteinél és egy átlagos helyzetnél összpontosítjuk a mérése­ket. 10, vagy ennél kevesebb mérés esetén az átlagos üzemelési körülmé­nyeket igyekezünk megmérni. Ellenőrző méréseknél kiválasztjuk a válto­zásra érzékeny, kritikus, vagy az üzemelés szempontjából legfontosabb tartományt. A tervek alapján való tájékozódás után helyszíni szemle alapján kell a végleges mérési tervet összeállítani. A helyszíni szemle alapján vázlat­tervet kell készíteni, melyen fel kell tüntetni a megközelítési lehetősége­ket, a műtárgy pontos helyzetét, a közeli vízkivételeket, művelési ágazato­kat, talajminőségeket, a meder benőttségét, a mércék elhelyezését, a pil­lanatnyi vízállásokat, vízszínesést, az átfolyás típusát, jellegét és olyan egyéb körülményeket, amik kapcsolatban lehetnek a műtárggyal és egy­szeri bejárás alkalmával észlelhetők. A helyszíni bejárás alkalmával cél­szerű fényképfelvételeket is készíteni. A bejárásnak ki kell terjednie a hozzáfolyó és elevzető csatornák 1—2 km-es szakaszára, illetve értelemsze­rűen annál hosszabb részére is. 254

Next

/
Thumbnails
Contents