Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján

az átlagosnál nagyobb, a szabad vízugrás környékén értéke megközelíti az egységet, és egyes esetekben meg is haladja azt, számítása bizonytalan, egyedi hitelesítést igényel.

Átbukásnál viszont biztosítani kell a rohanó mozgást ahhoz, hogy jól lehessen a vízhozamértéket számítani, és a hitelesítés állandó és biztos legyen. Amennyiben a rohanó mozgás biztosítható a műtárggyal, vagyis a bukóknál, illetve a Venturi-csatornáknál a vízfolyás alulról nincs befolyásolva, akkor a legbiztosabb és legpontosabb vízszállításra lehet számítani. Alulról való befolyásolásnál a vízszállítás már bizonytalanabb, a vízhozamváltozásokhoz viszonylag kis vízállásváltozások tartoznak.

A tervek alapján kell előkészíteni a hitelesítési méréseket. A tervek alapján dönthető el, hogy milyen mérési módot kell választani. A mérési szelvény nagysága, a mérendő sebesség közelítő értéke, a mérési lehetőségek pedig megszabják a mérési eszközöket.

Hazai körülmények közt műtárgyak hitelesítésénél általában forgó- műves sebességmérőket használunk vízhozammérésre és a szelvényméreteknek megfelelően részint a műszer felfüggesztő berendezését, részint pedig a műszer méreteit változtatjuk. Normálméretű, 12 cm átmérőjű forgóműves sebeségmérő műszerrel, kellő pontossággal egy méternél nagyobb víztükör szélesség, 0,5 m-nél nagyobb középmélység, 0,3—1,0 m/s sebességhatárok közt mérhetünk. Egészen nagy szelvényeknél a sebesség felső határa 2—3 m/s.

Kisebb szelvényeknél szükség szerint használhatjuk a normál méretű műszereket is, de ebben az esetben számítani kell a pontosság csökkenésére még abban az esetben is, ha a mérési szabályokat gondosan megtartjuk. A mérési szelvényt állandósítani kell derékszögű négyszög alakban, az egyes pontok mérési idejét növelni kell és igen gondosan a kijelölt helyen kell tartani a műszert, a rudat gondosan függőlegesen kell tartani. Ezeket figyelembe véve, szélső esetben 13—15 cm széles és 6—7 cm mély szelvényben is végezhetünk mérést, de számolni kell azzal, hogy ebben az esetben a tényleges értéktől a mért sebesség 15—20%-kal is eltérhet.

Kisebb műszerek alkalmazásának határt szab az a körülmény, hogy a vitorlák méretének csökkenésével együtt nagymértékben csökken a műszer érzékenysége is. Az eredeti szerkezethez hasonló, de 7 cm átmérőjű vitorla használata esetén a megbízhatóan mérhető sebesség alsó határa 0,5—0,6 m/s-ra emelkedik, míg a szelvényméretek a viszonylag nagy műszertartozékok miatt nem választhatók lényegesen kisebbre. Ebben az esetben sem lehet a víztükörszélesség 0,7 m-nél, és a középmélység 0,35 m-nél kisebb. Különleges szerkezetű műszerekkel (Ott Minor, Neyrpic Beauvert) a mérhető sebesség határa lényegesen lecsökkenthető, még 0,5—1,0 cm/s értékek is megmérhetők és a műszer átmérője is 2—3 cm-re csökkenthető. Ennek ellenére a vízhozammérés pontossága kétséges kis szelvények esetén, mivel nehézséget okoz a sebességábra pontos megszerkesztése és a műszerek torlasztó hatása. 3 cm átmérőjű szárnnyal mérve 35 cm széles és 10—20 cm mély csatornában 5—6 százalékos mérési bizonytalanság mutatkozott, tehát ilyen nagyságrendű hibákra lehet számítani. Ha 3%-nál nagyobb eltéréseket nem engedhetünk meg a mérések közt, akkor a víztükör szélessége nem lehet kisebb a vitorla átmérő 15—20-szorosánál és a

251