Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
akadály a szelvény felett vagy alatt, iszap stb. Mindez természetesen nagymértékben csökkenti a mérés pontosságát és igen hosszadalmassá teszi a mérést. Ezért az ilyen mérőhelyeket a lehetőséghez mérten el kell kerülni. A pontok mérését általában felülről lefelé végezzük, a függélyeket pedig minden esetben balról jobb felé haladva kell mérni, minden másodikat kihagyva. A jobb oldali szélső függély megmérése után rögzíteni kell a vízállást és az időt, majd a kihagyott függélyeket kell megmérni jobbról balra haladva a méréssel. Az összes függély megmérése után a vízállás és az idő rögzítésével fejeződik be a mérés. A mérési hely elhagyása előtt gondosan ellenőrizni kell a jegyzőkönyvet, hogy az esetleges hiányokat pótolni lehessen. Áthidalásról való mérésnél figyelembe kell venni, hogy a pillérek közelében jelentős sebesség lehet, ezért a függélyekkel a pilléreket a lehetőségekhez képest meg kell közelíteni. Főleg nagyobb sebességeknél a pillérek közeiéiben jelentős örvénylés lehet, ami a műszert dobálja és ezért a műszer biztonságát figyelembe véve kell megállapítani a legszélső függé- lyek helyét. A rúdról való sebességmérésnél a mérést önbeálló vagy rögzített irányú műszerrel végezhetjük. Az önbeálló műszer csak kedvező mérési szelvényben alkalmazható kellő pontossággal, míg a rögzített irányú műszer bármilyen szelvényben alkalmazható, de célszerű ebben az esetben ún. komponensmérő vitorlájú műszert használni'a keresztirányú áramlások helyes értékelésének a meghatározásához. Az önbeálló műszerrel való mérésnél a műszert közvetlenül az elektromos vezetékre erősítjük és azon függesztve eresztjük le a kívánt mélységekre. A műszer közben a rúdon szabadon elfordulhat és a timony segítségével a vízfolyás irányába beáll, illetve annak lassú változását követi. Ezáltal megközelítőleg állandóan a vízszintes síkban érvényesülő legnagyobb sebességet méri. A vízfolyások gyors irányváltozásait, az ún. irány- pulzációt azonban nem tudja követni a műszer. Ez annyit jelent, hogy a műszer a sebesség maximuma és a szelvényre merőleges sebességkomponens közti értéket méri minden esetben, ha mint önbeálló műszert használjuk. Emiatt pontos mérésre csak igen kedvező szelvényben — ahol a sebességek jó közelítéssel merőlegesek a szelvényre — szabad alkalmazni ezt a módszert. Az iránypulzáció hatását még ebben az esetben is célszerű komponensmérő vitorla alkalmazásával csökkenteni. A rögzített irányú mérésnél a műszer irányát vagy a rúdon levő sín, illetve az áramvonalas profilú rúd segítségével, vagy a műszer rúdhoz való rögzítésével érhetjük el. Az első esetben a műszert a fenékre lehelyezett és megfelelő irányba állított rúdon az elektromos vezeték segítségével állíthatjuk a kívánt mélységre. A második esetben vagy az egész rudat süllyesztjük megfelelő leeresztő berendezéssel a kívánt mélységre és irányba, vagy pedig minden újabb mélységre állításnál kiemeljük az egész rudazatot s ekkor rögzítjük az újabb mélységben és kívánt irányban a műszert. A mérés legkönnyebben a megfelelő profilú mérőrúddal végezhető el. Ebben az esetben használható ki legjobban a rúd szilárdsága és legkevésbé hajlamos a rezgésre is. A pontos irányba állítást és a leeresztést ebben az esetben is nagymértékben megkönnyíti valamilyen leeresztő 15 Vízhozammérés 225
