Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

I. Dr. Starosolszky Ödön: A vízhozammérés a vízgazdálkodás alapja - 1. A vízhozammérés szükségessége és feladatai

— ha a körülmények indokolják (pl. ki kell mutatni a hiányosságokat) — az elosztóhelyeken való mérés.

A mérőberendezés, illetve mérőműtárgy és a mellé szerelhető észlelő berendezés (műszer) típusa a helyi adottságoktól függ.

Hazánkban a legfontosabb mérési helyeken alkalmazható műtárgyak, berendezés és műszerek — jelen, pillanatnyi állapotban — a következők lehetnek.

1. Fővízkivétel lehet gravitációs — zsilipes műtárggyal —, vagy szivattyús. Hazánkban számszerűleg a szivattyúsok vannak túlsúlyban. Ezek három félék lehetnek:

a) állandó szivattyútelep,

b) ideiglenes úszó szivattyútelep,

c) ideiglenes álló szivattyútelep.

Fővízkivételenként az első kettő a gyakoribb.

Gravitációs fővízkivételnél — tekintettel a nagy méretekre — majdnem kizárólag a zsilip hitelesítése jöhet szóba, és a zsilip mellé rajzoló vízmércéket kell szerelni. Állandó szivattyútelepeknél — hacsak lehetőség van rá — a könyökmérést vezetjük be. Ha erre nincs lehetőség, venturi-csővet, pitot-venturit, vagy felületi mérőfejet építünk a csővezetékbe. Nehézség mindegyik esetben akkor jelentkezik, ha a berendezés (vagy legalábbis a hozzá szerelhető műszer) szívás alatt álló szintre kerül. Függőleges síkú könyöknél még nyomás alatti csőszakaszon is erős légkiválási veszély van, ezért ha választani lehet, vízszintes síkban hajlót alkalmazunk. Üsző szivattyútelepeink nagy részét töltést keresztező szivornyák követik, amelyek

— ha megfelelően légteleníthetők — hitelesíthetők. Ennek hiányában a hegesztett könyököt kell hitelesíteni, vagy a felszálló csőbe venturi-csövet kell szerelni. Ideiglenes álló szivattyútelepeknél általában a csatlakozó nyomócső nagyon rövid és ezért a mérés a szivattyú csővezetékében nehezen oldható meg, esetleg külön műtárgyat kell építeni, még ha az költséges is.

2. A telepek vízkivételénél a gravitációs megoldás gyakoribb, és ha szivattyús is a vízkivétel, általában egyszerűbb és biztosabb, ha ebben az esetben a csatornába külön mérőműtárgyat építünk be.

Gravitációs telepeknél a körszelvényű csőátereszek mérésére is felhasználhatok. Csőzsilipeket csak abban az esetben lehet mérésre felhasználni, ha elő lehet írni, hogy a táblás zárat teljesen fel kell minden esetben nyitni, és így a zsilipnyitás nem jelent egy újabb változást, és ezzel együtt hibalehetőséget. A hosszabb átereszekbe — ha a zsilipnyitást is változtatják — célszerű venturi-csövet, vagy Butürin-tölcsért beépíteni, amelyeknek vízszíntjei az aknában jelentkeznek.

Legkorszerűbb megoldásnak látszanak a palástos vízadagolók, ahol az állandó üzemvízszint +20 (nagyobb vízkivételnél +40) cm-en belül biztosítható (például közvetlenül zsilipek felett).

Itt mutatunk rá arra a tényre, amely minden veszteséget okozó mérő- berendezésnél érvényes (kivéve azokat, ahol az átfolyási szelvény változtatható), hogy kis esésveszteséggel csak úgy lehet mérni, ha mérőberendezésen közelítően egyenletes vízhozam folyik át. A nyomás alatti átfolyás20