Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján
Az ún. rögzített úszóval való mérés a sebességmérés egy különleges fajtája, melyet gyakorlatilag csak üvegcsatornában, átlátszó víz esetében lehet használni. A műszer a víznél valamivel kisebb, vagy nagyobb térfogatsúlyú, vékony zsinórral felfüggesztett gömbből, tartószerkezetből és sebességre hitelesített, íves skálából áll. Álló víz esetén a gömb a felfüggesztő zsinórt felfelé, vagy lefelé függőlegesen kifeszíti. Mozgó víz esetén a sebességgel arányos nyomásnak megfelelően a gömb a felfüggesztő zsinórt ferdén tartja és az elferdülés szöge arányos a sebességgel, ami az íves skáláról leolvasható. Ez a műszer a viszonylag gyors sebességváltozásokat is tudja követni és így a zsinór helyzetének lefilmezésével a pulzáció meghatározására is alkalmas. A műszer másik változatánál több, azonos méretű és súlyú gömb van egymáshoz erősítve vékony zsinórral és az egész vagy a fenékhez, vagy a felszínen egy mozdulatlan ponthoz van rögzítve. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy egyidejűleg a függély több pontjában határozzuk meg a sebesség gyors változásait. A sebességek számítása azonban hosszadalmas és így csak kutatási feladatok megoldásánál kerülnek alkalmazásra. Az úszókkal való mérés különleges fajtája a jelzőanyagok úsztatása is. A jelzőanyag lehet festék, elektrolit, vízzel nem keveredő folyadék, vagy levegő is. Festékoldatot viszonylag átlátszó vízben lehet használni rövid csővezetékben való átfolyási idő meghatározására, vagy természetes vízfolyások sebességeloszlásának a rögzítésére. Elektromos vezetőképesség méréssel mutathatók ki az elektrolitikus jelzőanyagok át nem látszó víz esetében is. Egészen kis sebességek esetén a vízzel teljesen azonos fajsúlyú, de a vízzel nem keveredő folyadékelegyekből (pl. széntetraklorid és benzol) lehet jól megfigyelhető és saját mozgást nem végző úszókat előállítani. Ezek alkalmazására azonban csak laboratóriumi körülmények közt kerülhet sor. A levegő alkalmazására az ún. buborékoltatásos sebesség- mérésnél kerül sor. Ennél az eljárásnál egyenletes és meghatározott nagyságú levegőbuborékokat engedünk a mederfenékről felszállni a felszínre, ahol a megjelenési helyüket rögzítjük. A buborékok felszállási sebessége kísérleti adatokból ismert acetilén égő / íw ^%rnaaassac]S2abalij7o cső mélység szabályzó tánc mélységi úszó II—4.49. ábra. Merülő úszó világító jelzővel 132
